Hírek

Sziasztok! Híreim vannak! Kapaszkodjatok a billentyűzetbe, mert eléggé komoly.

Tudom, mit kapok Karácsonyra - én magam vettem meg xD. Nem, nem ez a hír. A HÍR az, hogy megfilmesítik a Futótüzet és A kiválasztottat is. Az Éhezők viadala pedig 2012 márciusában kerül a mozikba - de ezt eddig is tudtátok.

Katniss Everdeen-t Jennifer Lawrence alakíta majd a trilógiából készült filmekben - legalábbis ezt írják. Én úgy gondolom, ha már feltették az internetre, tényleg Jennifer játssza majd a főhősnőt. Névről nem ismerem a színésznőt, így nem tudok róla nyilatkozni.

Viszont annak nagyon örülök, hogy a trilógia részeit vászonra viszik. Azt hiszem, ez a fajta várakozás normális, ha az ember egyik kedvenc könyvsorozatát készülnek megfilmesíteni. Csak legyen már március... oké, vizsgák... de... Éhezők viadala is! Igaz, Amerikában. De ha ott megjelenik, akkor hamarosan nálunk is meg kellene.

Oké, általában egy fél év, mire szinkronizálnak egy-egy filmet. De feliratot meddig tarthat rátenni? Egyes filmeket már feliratosan is vetítenek, még ha a szinkron nincs is készen hozzá. Talán ezzel is így lesz. Reménykedjünk :)

És egy videó, amit azt hiszem, még nem tettem ki. Ha mégis, szóljatok, és kicserélem :)

Királynők istállója - ajánló

Sziasztok! Újabb ajánlóval jövök. Még a múlt héten olvastam el Kid Detroit Királynők istállója című könyvét, de kellett egy kis idő, hogy leülepedjenek a dolgok. Nos, lássuk:

Először a fülszöveg.

"Egy Tijuana ribanc voltam. Vagy Miss Wisconsin? Talán mindkettő. A Tijuana rész biztos, ahogy az is, hogy Miss sokféle minden más is voltam, Ebből éltem. Szépségversenyeket nyertem."

Ha négy nő összedugja fejét, akkor gáz lesz. Főleg, ha négy eszelős cafkáról van szó. A történet főhőse egy szegénynegyedből kiszakadt chica, aki a fejébe veszi, hogy szépségversenyekből fog megélni. Csak kevés időbe telik, amíg csatlakoznak hozzá az erőszakos Sutton ikrek és a díva, Betty Starr. Vajon meddig bírják egymást? Végig ott lebeg a kérdés, miközben úthenger módjára rombolnak végig Amerikán. A pezsgő folyik, a csontok törnek, és az Országút dalol tovább. Talán Te is meghallod.


És az én véleményem:
Az egész a szépségversenyről, és a mögötte húzódó rivalizálásról szól. Persze, mindenki legyinthetne, kit érdekel? Hát, elég húzos a történet. A szépségversenyek mögött komoly dolgok húzódnak. Például versengés, ami már az őrülettel határos. Vagy például gyanúból a másik keresztre feszítése - szó szerint.

Nekem nagyon tetszett - kb. olyasmi lehet, mint a Smink nélkül Szurovecz Kittitől. Azt még nem olvastam, de az is a hírnév árnyoldaláról, a kint munkát kereső lányok csapdába eséséről szól. Ez pedig a szépség és a vele járó dolgok mögé néz.

Nos, kezdjük az elején. Megismerjük a főszereplőt, aki az Istállóba kerül. Végül Bettyvel kirakják a két felesleges tagot - egy füves csajt, és a semmire sem jó menedzserfélét. Végül akad egy rivális, aki hazai terepen akarja legyőzni a két lányt - követi őket, mániájává válik. Betty teljesen megőrül tőle. Akkor találkoznak a Sutton ikrekkel, akik elintézik a lányt - átmenetileg. Azután pedig verőemberekként dolgoznak.
Végül Betty - szerintem - teljesen becsavarodik, ám előtte a mi kis indián főhősünket egy motelben kirakják. Idővel ismét felbukkannak nála, mert lelőttek egy rendőrt, aki a homokviharban meg akarta őket állítani. Kérdezősködnek, hogy szólt-e a rendőröknek... és nem hiszik el, hogy nem, és hogy a rendőr csak segíteni akart. Brutálisan megverik, végül pedig keresztre feszítik, és ott hagyják a tűző napon. Amputálni kellett a lány lábát, ésa kezeit sem tudja más használni. Egy öregek otthonába kerül (előtte elmegyógyintézetben volt), és ott hallja, hogy Betty és a Sutton ikrek balesetet szenvedtek. Az ikrek meghaltak, Betty lábait pedig teljesen amputálni kellett.
Végül Betty is ugyanott köt ki - és hogy a könyvből idézzek: "két vén szipirtyó - egy Istálló".

Nekem nagyon tetszett, a cselekmény durvasága ellenére is. Érdemes elolvasni :)

Tizenhat Hold...

Sziasztok! Ma végre befejeztem a Lenyűgöző teremtményeket, és még mindig csak azt tudom hangsúlyozni: olvassátok el, isteni a könyv!

Van benne egy dal, ami nagyon megtetszett, és szeretném megosztani Veletek. A címe Tizenhat Hold.

"Tizenhat hold, tizenhat év,
Tizenhat éve rettegve félsz,
Tizenhat álmod sírtam tele,
S csak hullunk, hullunk a semmibe...

Tizenhat hold, tizenhat év,
Borzasztó haragra gerjed az ég,
Tizenhat mérföldnyi végtelenség,
Tizenhat kutat és tizenhat fél...

Tizenhat hold, tizenhat év,
Tizenhat hosszú, félelmes éj,
Tizenhat bűbájtól reszket az ég,
Tizenhat sikolyod csak egy hallja rég...

Tizenhat év, tizenhat hold,
A Kiválasztás mindent megolt,
E Könyv lapjain oszlik a Sötét,
Erő igézi perzselő tüzét...

Eljött hát a tizenhatodik
Hold, melyen sorsod beteljesedik,
Válassz magad, vagy kiválasztanak!
Könny és vér egyszerre hulljanak,
Kísérőd legyen a hold vagy a nap!"

Ennyi lenne maga a vers, megpróbálom megkeresni a zenét, mintha láttam volna valahol...

És megtaláltam!

Rock verzió:



Eredeti verzió (nem ez az eredeti klip!):

Lenyűgöző teremtmények - ajánló

És hogy legyen egy kis öröm az ürömben, hoztam nektek egy könyvet. Ahogy a bejegyzés címe is mutatja, a Lenyűgöző teremtmények (Beautiful Creatures) című, Kami Garcia és Margaret Stohl könyvről van szó.

Még nem olvastam el végig, úgyhogy csak arról tudok beszélni, amit eddig felfaltam. Jelenleg körülbelül a könyv háromnegyedénél járok. Köszi Orsi, hogy kölcsön adtad! Imádom! :D

Szóval, van egy lány, Lena. Aki Igéző - ez kb. olyasmi, mint egy boszorkány, csak jóval összetettebb dolgokra képesek. A lányon egy ősi átok ül, ami visszavezet minket egészen az észak-dél közti konföderációs háborúhoz.

A kisvárosban mindenki kiközösíti őt - kivéve Ethant, akinek a szemszögéből látjuk a történéseket. A fiú már azelőtt a lányról álmodott, hogy az odaköltözött volna. És mint minden romantikus történetben, itt is egymásra találnak :) A háború idején volt egy ugyanilyen Halandó-Igéző páros. A férfi meghalt, a nőt pedig máshoz kényszerítette az apja - de Geneviev mindig is Ethant szerette, aki a katonák lőttek le - viszont ennél többet nem akarok elárulni.

Igen, az a férfi is Ethan - a jelenkori Ethan szép-nagybácsikája.

A cselekmény már a legelejétől fogva magával ragadja az olvasót, és én úgy érzem, nem is ereszti egykönnyen a történet. Ez is egy letehetetlen regény számomra.
A borító magáért beszél - titokzatos, lenyűgöző... akárcsak az Igézők :)

És most, hogy kerestem a képet, megmutatom nektek, mit találtam MÉG:

Egy plakát... - igazán szép, nem?


Egy kép Ridley-ről (valószínűleg fanmade, de attól függetlenül szép):


És egy apró infó: a filmet a Warner Bros. fogja vászonra vinni. Tőlük kaptuk az Alkonyat-filmeket, a Harry Potter-sorozatot, a True Blood-ot és a Vámpírnaplókat, valamint a Gyűrűk urát is - és még egy csomó minden mást. Kezdve a rajfilmektől egészen a filmekig. És a Lenyűgöző teremtményeket is ez a cég fogja kiadni - a neten legalábbis ez áll :) Trailert sajnos nem találtam, de ami késik, nem múlik! Izgatottan várjuk a filmet :)

Fényemberek - könyvajánló

Sziasztok! Ma délután végigolvastam legújabb szerzeményemet, Szurovecz Kittitől a Fényembereket. Igen, ezt vettem tegnap :)

Személy szerint imádtam. Letehetetlen, pörgős cselekményű, igazi fantasy-romantikus könyv. És ezzel is úgy jártam, mint a többi könyvvel. Ahogy a végére értem, a kezemben akartam - és még most is akarom - tartani a folytatást. A fejemben pedig lepörgött egy csomó lehetséges folytatási verzió - hogy mint alakul a történet, csak Kitti tudhatja.

Mindenesetre röviden, spoiler nélkül megpróbálom elmesélni, miről szól. Van egy lány, Jane. Átlagos, New York-i kisegér - ahogy ő fogalmazott saját magáról. Apja három éves korában elhagyta, amiért ő gyűlöli, ha szóba kerül a férfi. Édesanyja mellárkos, egyszerre vagy kilencféle gyógyszert kell szednie. Jane látja el a mamáját, és, hogy a mamát idézzem, Jane nem normális huszonegy éves. Nem megy bulizni, otthon ül a beteg édesanyjával.

Végül egy iskolai feladat miatt elmegy a plázába - pedig nem szereti a ruhákat, hiába divattervező a mamája (akinek munkáit neves cégek veszik meg, őt viszont nem is említik) - és ott egy novellaíró pályázatot nézve beleesik a liftaknába. Ugyanis nem volt ott kiírva, szerelik. Chris pedig épp egy emelettel lejjebb elkapja. Aki úgy érzi, Chris nem véletlenül volt ott, jól érzi. Az lett volna a feladata, átkísérje a lány lelkét a várószobába, ahol eldől annak sorsa. Ehelyett megmentette, bajba sodorva önmagát is. Hiszen tilos a Fényembernek beleavatkoznia a Sors akaratába.

Innentől pedig bonyolódik, Jane egyre többször kerül veszélybe. S egy nap, míg ő moziban van, az édesanyja eltávozik az élők sorából - beszedi az összes fájdalomcsillapítóját. A lány kihívja a mentőket, mivel az asszony még lélegzett. A kórházban ismét találkozik Chrisszel, aki a mamáért jött. Elvitte a lelkét a várószobába, s a napot Jane-nel töltötte. Ahogy az elkövetkezőket is.

Végül a Sötétek miatt el kell menekülniük Írországba, egy régen volt kastélyba. Ott a legerősebb a szeretetenergia, a Sötétek pedig nem bánthatják őket. És itt, ezen a varázslatos helyen láthatóvá válnak a Szárnyasok, azaz az Őrangyalok. Nem akarok sokat elárulni, úgy mi lesz az érdekes azoknak, akik elolvasnák a regényt?

Lényeg a lényeg - próbálok minél több spoilert elkerülni -, Jane különleges. Élhet a Sötétek világában, akárcsak a Fényében is. És dönthet. Hatalmas erő van a birtokában - ezért akarják maguk mellé állítani őt a Sötétek. Elrabolják a szerelmét, hogy magukhoz csalják.

Nem árulok el többet - de mivel trilógia, sejthetitek, mi lesz a vége az első résznek :) Ha valakit érdekel, olvassa el nyugodtan - ha megveszi, megéri az árat. Azt hiszem, ez lesz az egyik kedvencem a sok közül :)

Éhezők Viadala - újabb trailer

Nos, újra jelentkezem. Nem terveztem, és mégis :) Ahogy grasszáltam a neten, kíváncsiságból ismét beírtam youtube-ra: hunger games trailer. És kiadta ezt. Én pedig megint csak azt érzem: legyen már március! Meg akarom nézni ezt a filmet! És márciusig sokat kell ám várni... persze, valószínűleg hamar a nyakamon lesz. És majd tanulhatok a különböző előérettségikre. Amiket piszok jól kell majd megírnom, mert azoktól függ, érettségizhetek-e. Na mindegy, valamit úgyis összehozok :D

Író-olvasó találkozó Szurovecz Kittivel

Sziasztok! A mai nap életem csúcspontjai közé avanzsált elő. De mielőtt erről mesélnék, egy kérdés: mást sem enged be a famerama?

Ma volt az író-olvasó találkozó a városi könyvtárban Szurovecz Kittivel, aki a Smink nélkül, a Gyémántfiú, és a Fényemberek írónője. Ezek közül csupán a Gyémántfiút olvastam (pusztán három röpke óra alatt a végére értem), viszont nagyon megtetszett. És most, a találkozón megvettem a Fényembereket is :) A Smink nélkül még várat magára - majd könyvesboltból beszerzem, amennyit mesélt róla Kitti, nagyon érdekesnek tűnik.

A találkozó maga tízkor kezdődött, egy műsor keretében Kitti mesélt az íróvá válásáról, és itt mondta el rövidre zárva a Smink nélkül tartalmát is. És azt is elárulta, mi késztette a Fényemberek megírására. Szerintem nem probléma, ha elmondom Nektek: a klinikai halálból visszatértekkel készített egy interjú sorozatot. Ebben eddig nincs semmi meglepő... most pedig szemeket a monitorra... mindegyikük egy fénylényről számolt be, amely szeretet, biztonságot sugárzott. És Kitti úgy véli, kell valaminek lennie a túlvilágon, nem lehet, hogy miután meghalunk, nem lesz velünk semmi. Ez volt az, ami a trilógiát ihlette.

És ugyanezen műsor kereteiben Kitti elárulta, hogy a Gyémántfiúnak lesz második része, a címe pedig emlékeim szerint Borostyánkönny lesz :)

A műsor végén pedig Kitti kapott egy tortát :) amit végül közösen fogyasztott el az ott megjelent publikum :D

Kitti nagyon aranyos és közvetlen volt :) és dedikálta a könyveit, ami nem egy utolsó dolog :) Lehetett tőle kérdezni, és a tanácsát megfogadva hamarosan belekezdek egy újabb blogba a készülő könyvem számára. Nem fogom teljesen feltenni - ugyanis szeretném, ha egyszer nyomtatásban, Vörös Pöttyös könyvként megjelenhetne. Viszont ízelítő sosem árt az olvasóknak :P

Megérte elmennem, és nagyon örülök, hogy egy kicsit megismerhettem Kittit :) Alig várom, hogy újból ellátogasson ide, hiszen ki tudja, talán majd a következő könyve kapcsán ismét lesz egy író-olvasó találkozó :)

Búcsúzóul pedig itt egy kép róla :) A találkozón állandóan mosolygott :)

A fotót én készítettem, elnézést a minőségéért. Sajnos a telefon kamerája számára kissé messze voltam Kittitől... pedig a harmadik sorban ültem.

Köszönjük Kitti, hogy eljöttél hozzánk és elhoztad nekünk ezt a varázslatot :)

Egy akatsukis élete

Nos, egy másik téma, új post. Már csak azért is :P Nem olyan régen elkezdtem, sőt, az eddigi harminc részt be is fejeztem az Egy akatsukis élete elnevezésű Naruto paródiának.

Eleinte nem tetszett - úgy tűnt, painttel rajzolták. Még mindig nem tudom, így van-e, viszont a sorozat belopta magát a szívembe :D Lehet rajtuk nevetni, és a karakterek is igazán szerethetők. Még nem néztem meg a Naruto animét végig, de barátnőm szerint a karakterek az eredeti műben gonoszok - itt viszont jó fejek. Előbbiről nem tudok nyilatkozni, de az tuti, hogy itt imádni lehet őket :D

Íme néhány videó belőle, és az első rész is :)










Végül egy kis információ: Két rész közé beékelődik a film, amit sajnos nem tudok fejből. De nyilván a húsvéti/karácsonyi rész után van - de majd megnézem :) A lényeg, hogy annak a résznek, amelyikben Sasori már halott, és Deidara elvesztette a karjait, na, az elé tegyétek be, ha majd egyáltalán nézitek :)

Báli próba

Sziasztok! Nos, ehhez is elértünk - elkezdtük a báli tánc, a bécsi és angol keringő betanulását. A tizenegy-tizenkét osztályból ki ezt, ki azt tanulja. Én speciel bécsit választottam. És tegnap volt a legelső óránk - és bevallom tegnap lett meg a párom. Aki tud táncolni. Én meg nem xD. Szóval kicsit, oké, nagyon komikus a helyzet. Ő már néha jobban vezetne, én meg már azt sem tudom, melyik a bal és jobb lábam. De majd megtanulom ezt is :D Ha az LMFAO Party Rock Anthem című számából megtanultam a táncot, amit a refrénnél táncolnak, akkor ez is menni fog - csupán idő kérdése :)

Ahhoz képest, hogy tegnap találkoztunk először, nem volt olyan vészes. És az sem, hogy először próbálkoztam társas tánccal. Nem vagyok nagy rajongója, inkább csak nézni szeretem a Táncolj, ha tudsz műsorát, de tényleg jól éreztem magam. A tánctanár katasztrófa, aki a hip-hop edzésemet tartja, sokkal jobb nála. Ugyanis aki jelenleg a keringőt tanítja, csak áll, és számolja az ütemet. És a profi táncpárt kérte meg, mutassák meg nekünk, mit kéne művelnünk. Hát, szerintem nagyon keveseknek sikerült hasonlót produkálni. Gerdi... nos, ő elmagyarázza, hogyan álljon a lábad, kezed, merre lépsz, és ha nem megy, odaáll melléd/mögéd, és segít. Amikor pedig új részt veszünk, idővel sorcserét tart, hogy mindenki láthassa a mozdulatokat. És közben hallod a hangját, amikor beszél. Én még mindig úgy gondolom, sokkal nagyobb eredménnyel táncolhatnánk a Hódtavában - ez egy edzőterem-féle, ahol van táncterem is, oda járok én is edzésre -, ahol legalább van tükör, és parkettás a padló. A suli kövezete nagyon csúszik, és habár ott minden bizonnyal fizetni kellene a terem bérleti díját, és van két graffiti a falon - szóval nem biztos, hogy mindenkinek tetszene -, valószínűleg eredményesebb lenne az óra.

De hát ez van, válság is van, a sulinak meg amúgy sincsen pénze. Ha a fűtést nem csinálták meg normálisan, akkor a terem bérlését sem tudnák finanszírozni.

Az apró ballépéseket leszámítva tényleg egész jó volt a tegnap délután. Bár még mindig azon a véleményen vagyok, hogy legyünk végre túl rajta...

Éhezők Viadala

Sziasztok! Van egy film, amit mindenképp látnotok kell. Nem, sajnos még nem adták ki - viszont a már említett, Éhezők Viadala című Suzanne Collins regényből készül. Jövő márciusban kerül mozikba. Percekkel ezelőtt tettem le a második kötetét a trilógiának - és megint minden idegszálam folytatásért sikít. De sajnos az csak majd szintén jövőre jön. Még angolul sem jelent meg a harmadik kötet. Ám egyik kedvelt szereplőm, Gale olyan megjegyzést tett a történet végén, amitől még inkább bezsongtam. "A Tizenkettedik körzet nincs többé". Rengeteg folytatási lehetőség rohant át egyszerre a fejemben, és kétlem, hogy képes lennék én is egy hasonló színvonalú fanficet írni a trilógiából. Pedig elkezdtem, szó se róla. Majd újra kell olvasnom az első kötetet, hogy az arénás részek teljesen passzoljanak. És majd folytathatom a másodikkal. Nagyon szeretném megírni - addig sem a macska jár az eszemben, és nem gondolok arra, hol van a folytatás?
Kötelezőket kellene olvasnom - ehelyett van a székemen öt rövidebb, ám annál érdekesebb regény. Négy közülük M.A.G.U.S. alapokon nyugszik - legalábbis azt hiszem, a Solomon Kane-es is azon alapul -, egy pedig egy Sárkányfalu gyermekei címet viselő, érdekesnek tűnő mű.

De az Éhezők Viadala... nos, ez teljesen megőrjít. És én minden kiválasztott regénnyel így járok. Nem tudom letenni, és mikor a végére értem, kiakadok, hogy miért épp így lett vége. Ha folytatásos? Akkor meg a folytatást követelem. Ez a könyv... jobban, mélyebben megérinthetett, mint az Alkonyat. Miért? Nos... erre nem tudok jó magyarázatot adni. Lefekvés előtt eddig Heyley történetén agyaltam, mióta viszont elolvastam az Éhezők Viadalát, általában azon töröm a kobakom, hogyan tudnék ebből fanficet írni, milyen apró változtatásokat eszközölnék... és végül így alszom el.

Ki lehet nevetni, nem sértődöm meg. Miért tenném? Aki nem olvasott még soha önszántából, nem tudhatja, milyen igazán átélni egy-egy regényt. Aki meg olyan, mint én, tudja, mit érzek, miről beszélek.

Talán a beszámolóimmal meghozom a kedveteket az olvasáshoz :)

Végezetül pedig itt van néhány trailer. :)









Elég sok mindent ígérnek, én már nagyon várom a filmet :) Ha tetszettek, hagyj kommentet. Ha nem, akkor is :D

Oh, és a fecsegőposzátás dísztű, amit egyes előzetesekben láthattok felbukkanni a végén, nagy jelentőséggel bír. Annyit elárulok, hogy a második részben kiderül, ez a forradalom jelképe. És a fecsegőposzáta nem más, mint maga Katniss Everdeen. Szóval a második kötet, a Futótűz végére a madár egyet fog jelenteni a lánnyal és a lázadással. Hogy miért? Olvassátok el, ha érdekel benneteket :P

Furcsa álmok

Ma volt egy nagyon furcsa álmom. Eleinte a kitagadott unokatesóim voltak a szereplői. A Gregusban voltunk (ez egy műszaki és mezőgazdasági középiskola), és először csak egyesével veszekedtem velük. Hirtelen pedig egy tárgyaláson találtam magam - valaki kihallgatta a beszélgetést, és engem, mint vádolt felet Grófnő néven emlegetett. Valójában azt sem tudtam, miről van sző, az álmomban el kellett mesélnem, miről és miért veszekedtünk.

Végül hirtelen teljesen máshol találtam magam. Egy furcsa szerzet életre keltette Vadóckát - én pedig követeltem, hogy pusztítsa el a lényt, mert ez már nem az én macskám. Valami narancsszínű löttybe rakta, szegényke pedig elkezdett sírni. Erre én kikaptam a kotyvalékból, és törülközőbe bugyoláltam. Valószínűleg szabadulni próbált, mert elkezdte óvatosan harapdálni a karom. Aztán megint máshol találtam magam - este volt, ő már nagyjából száraz volt, és kimászott a kapu alatt. Én utána mentem, és újra megtörölgettem. Ahogy felvettem, felébredtem.

Tudja valaki, mit akar ez jelenteni? Leginkább a második része érdekelne, az unokatesós hidegen hagy, már álmodtam olyat is, hogy megvertem unokahúgomat^^ megérdemelné, ez tény... de nem tehetem, mert csak suliban látom, és kirúgnának, azt pedig nem szeretném. Nem ér annyit az egész csaj, hogy kicsapassam magam.
Pedig megfenyegetett még nyár elején, hogy kitekeri a nyakam, ha meglát az utcán. Miért? Mert megpróbáltam megóvni tőlük egy barátnőmet, aki tulajdonképpen le se szarta a véleményemet - még mindig jár az unokabátyámmal. Végül is az ő dolga, csak mégis. Figyelmeztettem őt, hogy balhés a gyerek, priusza van (vakablakot akart egy haverjával feltörni egy boltnál), felvágta az ereit, meg piál, dohányzik, drogozik. Az utóbbiról talán leállt, fogalmam sincs. A lényeg, hogy ezt úgy adta elő unokahúgom, hogy a suliban én ezt terjesztem és hazudom. Most ez a lány, akinek meséltem, vagy hatökör, vagy továbbadta, amit csak neki mondtam el. És persze nagynéném, anya másik húga is hazudik. Tőle értesültünk a csodás hírről, hogy ez az elmebeteg felvágta az ereit, és neki kellett átvinnie őket Szegedre. Hát, nem tudom, döntse el ki-ki a maga számára, ki állít valótlant - mindenesetre ebből a konfliktusból adódóan lettem megfenyegetve. És csak a szája járt - a suliban minduntalan látom, mégsem csinál semmit.
Sajnos az ember nem válogathatja meg a rokonait. Szerencsésnek tartom, hogy anya másik tesóját és családját szeretem.

De most leginkább tényleg ez a Vadóckás álmom érdekelne. Szerintetek mit jelent? Azon kívül, hogy hiányzik. Tudom, tiszta hülyeség, mert ilyen nincs és nem is történhet. De mégis... amikor ott magamhoz öleltem, az nagyon jól esett.

Vadócka

Azt hiszem, nem kéne többet róla írnom. Viszont ez a bejegyzés nagyon kikívánkozik belőlem, úgyhogy egye fene, megosztom veletek :)

Vadócka különleges kiscica volt, ez tény. Az jár a fejemben, hogy talán a fajtát is rosszul tippeltem meg, és fajtiszta maine coon lehetett - hiszen még csak most kezdett el nőni a szőre. Nem tudom. Mindenesetre hiányzik. Ezen nem változtat semmi.

Azt hiszem, ha másképp csinálom aznap... nem itt kötünk ki. Nem tudom. Az is lehet, hogy akkor máskor ütik el őt, és ha nem vagyunk itthon, valakinek a kerekei alatt hal meg - nem pedig itt, a meleg irodában.
Még mindig úgy gondolom, megérdemli az a halált, aki miatt meghalt. Tudom, tudom, nem szabad ilyesmit kívánni. De az érzéseimet képtelen vagyok megváltoztatni.

Amikor idekerült, tényleg szeretett volna mindenkit keresztben lenyelni - ha felé nyúltam, rám fújt, és mérgesen méregetett. Ahonnan elkerült, bántották - a viselkedése, a pár szál rövid bajsza (a többi volt vagy 5 centi), mind-mind ezt sugallta. Ahogy betettük őt a garázsba, eltűnt a fagyasztó alatt, és vagy onnan, vagy a cipős szekrény, vagy a szerszámos szekrény alól került elő. És mégis, nekem sikerült megszelídíteni őt.

Emlékszem, mennyire szerettek a kerti székek tetején ücsörögni - nyár óta egymásra vannak pakolva. Azóta, hogy Vadócka elment, Folt nem akar ott ülni. Valahol meg is értem, biztosan rá emlékezteti. Mindig összebújtak, én meg azzal is vacak abroszfélével, amivel eredetileg a székeket takartuk le, bebugyoláltam őket.
Nem gondoltam, hogy ilyen hamar elvesztem őt, így nem is készült róla egyetlen fénykép sem. Pedig tesóm állandóan fotózza az állatainkat, nem értem, neki miért nincs. Oké, én is csinálhattam volna képeket - mégsem tettem, pedig ez is egy volt a rengeteg pillanat közül, amit megörökíthettem volna.
Azt is érdemes lett volna lefotózni, ahogy egy régi dobozzal játszanak: Folt a dobozban, Vadócka a doboz tetején volt, és onnan kapadoztak egymásért. Rettentően aranyosak voltak...
Akárcsak akkor, mikor az udvaron kergetőztek.

És ahogy így elmélkedem, még élete utolsó estéjén is rengeteg képet készíthettem volna róla. Akkor még reménykedtem, túléli. És egész éjszaka úgy tűnt, így is lesz. Rengeteg apró momentum volt, ami fotóképes lett volna.

Csak azt bánom, nem figyeltem oda jobban, és mikor elkezdett kiszökdösni a szembe szomszédtól kaját lopni - pedig mi is rendesen etettük -, nem tettem a kapu elé azt a farudat, amit annak idején Negró miatt kellett. Mikor a menhelyről idekerült a kis fekete kutya, kifért a kapu alatt, és állandóan kiszökött utánunk. Apa összecsavarozott két hosszú falécet, amit nem tudott a kutya félrelökni. Igen, azt kellett volna odatenni, most már belátom. Akkor talán nem itt tartanánk, és csak attól kellene félnem, Lizi, a németjuhászunk összenyalja szegényt.