Sziasztok! Igen, megígértem. Tegnap háromnegyed tizenkettőkor fejeztem be. Majdnem éjfél. Ebből is lehet látni, mennyire tetszett :)
Igen, 3000 forintos árért vastagabbnak kellene lennie - hiszen kb. feleakkora, mint az Alkonyat első kötete. De megéri kiadni érte ezt az összeget, mert egy olyan történet rejlik a lapokon, amit mindenkinek olvasnia kellene.
Egy kicsit hajaz az X-menre, és mint tegnap meséltem, az egyik álmomra. Olyan, mintha az álom valahogy tényleg utat talált volna valaki máshoz, aki megírta, és egy gyönyörű történetet adott a világnak.
Nem ismerem a hölgyet - mint már mondtam -, de mintha ő ismerne engem. Az álmom... nagyon, nagyon hasonló a történethez - hisz Piper repül, a többiek félnek tőle és kiközösítik.
Ez egy olyan mese, ami megtanítja az olvasót elfogadni a különlegeseket. Ami megmutatja, mi lenne velünk, ha képtelenek lennénk elfogadni a köztünk lévő különbségeket. Hogy milyen lenne, ha mind egyformák lennénk. Akkor a világ üres lenne.
A történet Piperről szól, aki tud repülni - már baba kora óta. Egy intézetbe kerül, mert a szülei így látják jónak - és mert az intézet vezetőjének jó a rábeszélő képessége. Sok gyerek él a föld alatti bunkerben, és még többet "rehabilitáltak" már. Vagyis elvették a képességét, hogy ugyanolyan "normális" legyen, mint a többi gyerek. Nem akarok sok mindent elárulni, szóval csak nagy vonalakban mesélek :)
Piper meglátja az intézet valódi arcát - a bebörtönzött lények, a megkínzott növények láttán elszorul a szíve, de még azt hiszi, a vezetőség nem tud erről. Később persze elmondják neki - egy szuperokos zseni, akinek a szavában ki kételkedne? -, hogy itt nem minden az, aminek látszik. A lények, a növények, és ők maguk is azért vannak ott, hogy normálissá tegyék őket.
Egy árulás miatt meghiúsult szökés után a gyerekek másképp döntenek - átveszik a hatalmat az intézet felett. Egy tücsök gyönyörű éneke készteti - szerintem - őket erre a lépésre: a gyönyörű, ámde gonosz dr. Hellion agyonüti szegényt egy cipővel, és én úgy vélem, ez a dal az, ami ráébreszti a gyerekeket, hogy a szökés értelmetlen.
Tehát átveszik az uralmat az objektum felett. Mindegyik gyerek valóra váltja az álmát, és a képességeik segítségével válnak híressé, sikeressé.
Számomra ez egy történet, ami elmeséli, hogy az a jó, ha nem vagyunk egyformák, ha mindenki különleges lehet valamiben. És megtanít minket álmodni, és arra, hogy soha, de soha ne adjuk fel.
Olvassátok el, nekem a sok közül ez az egyik kedvencem - pedig csak tegnap vettem. Gyönyörű a történet, a borító is nagyon tetszik. A könyv elvarázsol, rabul ejt, és nem enged el, míg a végére nem érsz.
Merjetek nagyot álmodni, és ne adjátok fel őket! :)
Búcsúzóul a fülszöveg:
Egy igazi csajt nem lehet megzabolázni… hacsak nem a megfelelő módszert használod. Piper McCloud tud repülni. Csak így, egyszerűen. Tény, hogy a rükverc még nem igazán megy neki, és a fordulatai is kissé esetlenek, de a bukfencben nagyon profi. A probléma csupán az, hogy Lowland egyszerű lakosai félnek Pipertől. Anyjának és apjának fogalma sincs, mit kezdjen vele. Ezért aztán jónak tűnik az ötlet, hogy a kislány hagyja el szülei farmját, és költözzön be egy szupertitkos, szigorúan őrzött iskolába, ahol csupa kivételes képességgel megáldott gyerek tanul. Eleinte nagyszerű is volt minden: az a sok új barát, olyan adottságokkal, mint szuper-erő vagy szuper-zsenialitás (plusz az a rengeteg házi sütésű almás pite!) De Piper különleges volt, még a különlegesek között is. És ennek vannak bizonyos következményei. A következmények pedig túl szörnyűek ahhoz, hogy beszélni lehessen róluk. Túl eszelősek, hogy megfontolásra méltók legyenek. És túl veszélyesek, hogy figyelmen kívül lehessen hagyni őket. Hol szívderítő, hol rémisztő fordulataival Victoria Forester első regénye a lázadás és bátorság felejthetetlen története egy leigázhatatlan kis hősnőről, aki tud, aki fog, akinek muszáj… repülni.
