Sziasztok! Délután befejeztem A kiválasztottat. Ez az Éhezők viadala trilógia befejező kötete - de hiszen ezt már párszor elmondtam. Nem is ragozom tovább, csapjunk a lecsóba.
A történet maga a forradalomról szól. A körzetek meggyőzéséről, propagandafilmek készítéséről, új életű barátságokról... és a szerelemről. Mindezt persze beárnyékolja a halál sötét felhője.
A Tizenharmadik körzet föld alatti élete nem könnyű, de élhetőbb, mint Katniss és a többi Tizenkettedikbeli ember előző napjai. A lány napjait leköti a propagandafilmek forgatása, és az anyagból készült film megtekintése. Természetesen Peeta miatt is rettenetesen aggódik - egészen addig, míg a fiú meg nem próbálja megfojtani, mikor megmentik a Kapitóliumból.
Végül Peeta nagyjából rehabilitálódik - és betörnek a Kapitólium területére. Sok karakter nőtt a szívemhez, s fájt az elvesztésük. Igen, ez a rész sem mentes a haláltól. Rengeteg katona esik el a forradalom miatt, és persze a Kapitóliumba való benyomulás során is. S mikor már az ember azt hinné, vége, nem lehet rosszabb... lehet rosszabb. Mindig. A Gale által kitalált bombák ötletét felhasználva a gyerekek esnek először áldozatul - majd a kicsi Prim is, aki segíteni akar rajtuk. Én őszintén megmondom, ez volt az a pillanat, mikor elsírtam magam. Ő és Finnick szintén közel álltak hozzám, és még a kicsit labilis Annie is megkedveltette magát velem.
Persze a happy end megvan - Snow elnök fogságba esik, ám furcsa gondolatokat ébreszt Katnissban. Végül, a kivégzésen Coin elnök leli halálát Katniss nyílvesszője által. Őt pedig hazaengedik - ám az édesanyja nem tart vele. Nem bírná elviselni az emlékeket. A férje, és a lánya is meghalt - ezt nehéz feldolgozni, ez borítékolható. Katniss és Peeta viszont visszatér - és összeházasodnak. Később gyermekeik születnek - és közben egyre bővül a könyv, miben az elesett emberek előtt is tisztelegnek.
Közben a lányt rémálmok gyötrik - mindenki, aki miatta halt meg, kísérti őt, s élve temetik el, hamut lapátolva rá.
A záró gondolatokkal Katniss azt sugallja, sosem leszünk biztonságban. És tudja, hogy mindazt, ami a Viadalon és a forradalmon történt, el kell mesélnie a gyerekeknek - és meg kell értetnie velük, hogy túl kell élniük mindent, ami rájuk leselkedik.
Nos, én természetesen legalább Primet életben hagytam volna - de ez én vagyok. És lássuk be, a történet így is kerek lett. Viszont úgy érzem, valamit elvesztettem, ahogy a kötet végére értem. Valahol, valamit elhagytam az oldalakon, és a történet szálai közt ragadt. Tudom, hogy ez nem lehet valóság, akárcsak Peeta emlékei, amit vadászdarázs méreggel manipuláltak. De most egy kicsit kevesebbnek érzem magam. De egyvalamit megtanultam - a kitartás, a szabadság az, amit sosem szabad feladni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése