Sziasztok! Szombat óta tervezem, hogy végre megosztom veletek legújabb olvasási élményemet - A boszorka démonát.
Állandóan kiment a fejemből, hogy blogolni is kéne, de most megteszem :D Így első körben azt mondanám, aki nem olvasta az elsőt, az pótolja be. Az is feledhetetlen élmény, a második pedig szorosan kapcsolódik hozzá. Ha csak a másodikat olvassa valaki, akkor lemarad a történet elejéről. Itt olyan szereplők is felbukkannak, akik az elsőben eltűntek.
No, akkor kezdjük is. A boszorka démona David és Lin esküvőjével kezdődik. Maga a szertartás családon belül zajlik, hiszen nem kelthetnek feltűnést. A következő számomra fontos momentum Kellan halála. Megjelenik Claire apja, és a fiú feláldozza magát a szerelméért. Claire napokig, hetekig gyászol, alig eszik, nem is alszik. Ekkor jelenik meg a Bölcs, és elmondja neki, hogy a szerelme él. Hamuvilágban kell megtalálnia. Az a világ a miénk fordítottja, vagyis ott még Kellan él. Claire abban a dimenzióban halott, Jorja végletekig jó, ahogyan a Zsoldos is. Sőt, a Zsoldos mintha beleszeretett volna Claire-be, de lehet, hogy ezt csak magamnak magyaráztam be. Ez mondjuk a történet szempontjából mellékes. A lényeg, hogy a Zsoldos segíti az Utolsók egyikét, hogy meglelje a szerelmét. Ebben a világban Kellant a démoni énje uralja, és egészen addig egy cellába volt zárva. Mégis... Claire megtanítja neki mindazt, amit a Chaosban tudott. Olvas neki, mesél az együtt töltött időről, és Kellan szépen lassan emlékezni kezd. Nem saját, más emlékei, mégis az övéi. Aki Chaosban meghalt, a lelke megleli Hamuvilágban az alteregóját, így az egyén rendelkezni fog azokkal az emlékekkel is.
Így történt, hogy Kellan és Claire újból egymásba szeretnek. Mikor már minden jóra fordulna, visszatér a skizofrén apa, Hannah pedig elmondja Claire-nek, hogy el kell majd menniük Nimbusba, ahol Regináék babájára kell majd vigyázniuk. Ő lesz a következő Bölcs.
Vulcant, a skizofrén egyént két Utolsó, Claire és Milan győzi le, de nem pusztítják el. Van egy olyan érzésem, hogy vele még találkozunk.
Nos, nekem nagyon tetszett a könyv, ahogy Benina összes műve általában. A Megsebzett szabadsággal nem voltam annyira megbékélve, hiszen ki nem állhatom a magyar történelmet, de ahogy egyre többet tudok róla, kezdem megszeretni. Ki tudja, talán az lesz a következő Benina-könyv, amiről majd írok :D
Tényleg imádtam, hol sírni akartam, hol örömtáncot járni. Aki szereti a boszikat, mindenképp ajánlom figyelmébe a Bíborhajú-sorozatot! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése