Karácsony napján megint eszembe jutott Vadócka... ültem a széken, Folttal az ölemben. És eszembe jutott az a pillanat, amikor Vadócka először aludt ott. Gyanakvó volt, talán attól félt, bántani fogom. De Folt elégedetten, dorombolva húzta a lóbőrt, és ez valahogy meggyőzhette - ő is behunyta a szemeit, és dorombolásba fogott.
Igen, tudom. Nem vagyok normális, hogy újra meg újra feltépem a sebeim. De képtelen vagyok elengedni őt.
Hogy valami jobbról is meséljek: megkaptam az Éhezők Viadala trilógia utolsó kötetét :) És mint mindig, most sem bírtam ki anélkül, hogy az utolsó lapokba bele ne olvastam volna. Rossz hír: Katniss nem jön össze Gale-el. Pedig én azt szerettem volna :( Ami jó: Katniss lesz a Fecsegőposzáta :) És még mindig nem tudom, mi történt Cinnával, pedig ő is a szívemhez nőtt. És ahogy olvasom, egyre inkább várom a márciust, hogy végre megjelenjen az első kötet a vásznon.
Amit még most olvasok, az a Kígyók sziszegése, és Az ifjú Werther szenvedései. Werther alakja kiborít, mert nem képes megmondani Lottének, hogy szereti őt, és vele akar lenni. Azt hiszem, ezt nem is fogom megérteni soha.
A Kígyók sziszegése teljesen más világba kalauzol - filmsztárok, a csillogó világ mögötti problémák.
Amint elolvastam valamelyiket, hozom a beszámolót :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése