Nagyon tetszett az alapötlet - mi van, ha a könyv becsukása után a szereplők önálló életet élnek? A szerzőpáros ezt úgy mutatja be, hogy hol az Olvasó, hol pedig a mese főszereplőjének, Olivér szemszögén át mutatja a világot. Számomra az is nagyon mulatságos volt, hogy a szereplők a "magánéletben" teljesen más személyiséggel bírnak, mint ami a mesében meg van nekik írva. Például, a gonosz kalózban egy fogorvos veszett el, a férfifaló sellők igazából feministák, és a gonosz varázsló lepkéket gyűjt.
A történet maga hihetetlenül aranyos, és nem mellesleg a gyerekek problémáit is boncolgatja. A főszereplőnk, az Olvasó, Delila ugyanis egy mesekönyvet olvas újra és újra. Állandóan elbújik vele valahová, mert fél, hogy a többiek még jobban kirekesztenék.
Sajnos a mai világban egyre jobban természetes, hogy aki nem azt csinálja, mint a "menő", népszerű lányok, azokat nem fogadja el/be az iskolai társadalom. Pedig nem a legnépszerűbbeknek, leggazdagabbaknak kellene eldöntenie, ki érdemes a figyelemre, és ki nem.
Delila eleinte azért olvassa a mesét, mert segít neki hinni abban, hogy végül minden jóra fordul. Az édesanyja azonban nem nézi túl jó szemmel, hogy a lánya még mindig gyerekmeséket olvas, ezért pszichológushoz küldi. Szerintem ez sem megoldás - emberek, üljünk már le értelmesen beszélni a gyerekünkkel! A pszichológus, véleményem szerint, az utolsó utáni megoldás. Először le kellene ülni a problémás gyerekkel, és hosszan elbeszélgetni vele - de nem úgy, hogy csak a szülő beszél, a gyerek hallgat. Az sosem vezet semmire.
No, térjünk vissza a történethez! Ez az egyik legédesebb szerelmi történet, amit valaha olvastam. Nagyon tetszett! Annak ellenére, hogy a két szerelmest egy világ választja el egymástól (ami napjainkra is igen jellemző), mégis együtt akarnak lenni. Nehézség követ nehézséget, a pszichológus is bekavar egy kicsit, de még ez sem állítja meg a két eltökélt fiatalt. Végül persze győz az igaz szerelem, de nem is vártunk mást.
Néhány szót szeretnék szólni a fordításról. A szöveg nagyon jó, sokszor megnevettetett. Nem is ezzel van a baj. Néhány helyen a mondatokból kimaradt egy-egy szó (pl. Ne zárj az életedből!), vagy félregépeltek egy szót (pl. felcsúfít). Nem bírálni akarom ezzel azokat, akiknek fáradságos munkájának köszönhetően mi, molyok újabb és újabb remekműveket olvashatunk magyarul, ne értsétek félre! Csak olvasóként zavaró, ha egy mondatnak nincs értelme, vagy egy szó nem bír jelentéssel. Tudom, megértem, hogy sokszori átolvasás után sem mindig veszi észre az ilyeneket az ember - azt látjuk, amiről úgy gondoljuk, hogy oda való. És persze a Word sem jelez mindig.
Volt még egy elírás, bár ez szinte nem is zavaró. A könyvben végig oldalak vannak - igazodva a tündérmese történetéhez -, azonban az egyik helyen fejezet szerepel, mind a tartalomjegyzékben, mind pedig a fejezetcímben. Mint mondtam, ez tényleg nem zavaró, csak furcsálltam.
Ezeknek a hibáknak az ellenére is imádtam a történetet, könnyed, nyári olvasmány lehet bárki számára. Ne várjunk tőle nagy dolgokat - hiszen, mégis csak egy meséről van szó. Egy tündérmeséről, kiszámítható véggel, de ami az első és az utolsó mondat között történik... na, az számít. Ahogy mondani szokás: nem a megérkezés számít, hanem maga az utazás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése