Ez a darab szerintem az
Odipusz-komlexust dolgozza fel. A báty, Orin, először az anyát akarja rávenni,
hogy hagyja ott Laviniát és éljenek kettesben, később pedig a húgát. Nem akarja
másnak adni, teljesen beleszeretett.
Mikor a szülők meghalnak, úgy tűnik, a gyerekeik átvették a szerepüket, a lelküket. Teljesen átvették a szülők viselkedését, mintha nem is lenne saját életvitelük. Orin úgy véli, a halál felszabadította az anyja lelkét, hogy az a lányába költözhessen. Hasonló párhuzamot önmagával és apja szellemével ugyan nem lát, a darab során kiderül, hogy így történt. Ha nem is megszállásról, de azonosulásról van szó, ugyanis Orin teljesen úgy reagál, mint az apja: elkapja Lavinia torkát, és megfenyegeti őt.
A gyerekek átvették szüleik szerepét, külsőleg is hasonlítottak rájuk, és viselkedésük is őket tükrözte – ez lehet az oka annak, hogy Orin úgy érezte, feleségül kell vennie a lányt, mert ő hozzá tartozik.
Mikor a szülők meghalnak, úgy tűnik, a gyerekeik átvették a szerepüket, a lelküket. Teljesen átvették a szülők viselkedését, mintha nem is lenne saját életvitelük. Orin úgy véli, a halál felszabadította az anyja lelkét, hogy az a lányába költözhessen. Hasonló párhuzamot önmagával és apja szellemével ugyan nem lát, a darab során kiderül, hogy így történt. Ha nem is megszállásról, de azonosulásról van szó, ugyanis Orin teljesen úgy reagál, mint az apja: elkapja Lavinia torkát, és megfenyegeti őt.
A gyerekek átvették szüleik szerepét, külsőleg is hasonlítottak rájuk, és viselkedésük is őket tükrözte – ez lehet az oka annak, hogy Orin úgy érezte, feleségül kell vennie a lányt, mert ő hozzá tartozik.
Orin csak azért szeretett bele a
húgába, mert az annyira hasonlít elhunyt édesanyjára. Hasonlít a külsejük, a
hangjuk… ez lehetett az oka annak, hogy az anyakomlexusban szenvedő Orin
szerelmet érzett iránta. Ám mikor szembesült vele, hogy Lavinia nem így érez,
öngyilkos lett. A lány úgy érzelmezte a történteket, hogy neki az a végső
büntetése, hogy egyedül kell élnie a régi házban, családja kísérteteinek
körében.
A történet leginkább egy
pszichológiai esettanulmányra hasonlít, néhány drámai elemmel keverve. Az ókori
Elektrát dolgozza fel, más időben és környezetben. Az idő a polgárháború, a
helyszín pedig Anglia. Ha ezeket az információkat és a neveket lehámozzuk a
történetről, nagyjából az eredeti Elektrával szembesülünk. A vége ugyan nem
teljesen egyforma, a két mű mégis rengeteg hasonlóságot mutat. A szereplők és
tetteik szinte megegyeznek: Lavinia valójában Elektra, Orin Oresztész, Ezra
Mannon Agamemnón, Christine Klütaimnésztra, Adam Brant pedig Aigiszthosz. A
cselekmény is közel azonos, hiszen Christine megöli a férjét, Lavinia és Orin
pedig a szeretőt. Az anya itt öngyilkos lesz, és a mű legvégén Orin is.
A darab azért lehet
pszichológiai esettanulmány, mert a szereplők viselkedését, jellemének
alakulását is végigkíséri. Leírja, hogyan éreznek a gyerekek, mikor tudomásukra
jut anyjuk hűtlensége. Megtudjuk, hogy elégtételt éreztek, mikor végeztek a
szeretővel, és anyjuk halálakor is. A legtöbbet szerintem Orin érzéseiről és
lelkivilágáról tudunk meg. Megtudjuk, hogy szerelmes a saját anyjába, ám mivel
az nem lehetett övé, a szerelme a húga felé fordul. Orin Odipusz-komlexusban
szenved, vagyis a saját anyját tartja a kedvesének. Ez általában 3-7 éves
korban jelentkezik, mely során a kisfiúk rivalizálnak az apjukkal, és
vérfertőző vágyat éreznek az anya iránt. A komplexust általában mindenki kinövi
– jelen esetben ez elmaradt. Orin felnőtt férfi, és még mindig ugyanígy érez. Miután
rádöbben, hogy húga mennyire hasonlít az anyjára, rá vetíti ki ezt az érzést.
Nem akarja máshoz feleségül engedni, és ez az oka annak, hogy öngyilkos lesz. A
lány nem szerelemmel szereti őt, ezt pedig képtelen feldolgozni.
Lavinia végső elkeseredettségében
hozza meg a döntést: ő nem érdemel boldogságot, egyedül kell élnie a gyilkosság
és az öngyilkosságok házában. A döntése számomra értelmetlen, hiszen úgy is
szemlélhetnénk a darabot, hogy megszabadult azoktól, akik a leginkább
visszafogták őt. Eleinte ő az apját látta a megtestesült istennek, ezért is
gyűlölte meg az anyját, mikor kiderült, szeretője van. Az apja halála után a
fivére volt az, aki gátolta a boldogságát, mivel ő akarta feleségül venni.
Miután ő is öngyilkos lett, hozzámehetett volna Peterhez, aki szerette őt.
Ennek ellenére Lavinia mégis a magány mellett döntött, egy, szerinte kísértetek
lakta házban. Úgy véli, a tettei miatt szülei és testvére elátkozta őt, emiatt
pedig sosem lehet boldog. Hiába költözne el, tettei következményei utolérnék.
Szerintem a darab végére valamilyen szinten Lavinia megőrült, és ez volt az,
ami valójában erre a döntésre sarkallta. Beleőrült családja elvesztésébe, és
abba, hogy anyját és testvérét ő kergette öngyilkosságba. Nem tombolt, az övé
inkább csendes őrület volt: magába fordult, és bezárkózott a házba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése