Az élet álom - olvasónapló

A darab leginkább dráma – legalábbis szerintem. Rengeteg hasonlóságot mutat az Ezer egy éjszaka meséi egyik történetével. A mesében egy szegény, nincstelen férfi kerül a király helyébe. Az uralkodó viccesnek tartja a szegény férfi szenvedését, aki egyik nap király, a másik nap szegény, vagy épp börtönben van. Nem tudja, mi történik vele, álmodik-e avagy sem. A király rengeteg tréfát eszel ki, amiken ő nagyon jól szórakozik…
Végül a legutolsó tréfa áldozata nem a koldus, hanem a király lesz – és mivel az udvartartás és az alattvalók nagyon megszerették a szegény férfit, megválasztották uralkodónak.

A drámában hasonló helyzet áll fenn, noha itt nem tréfákról van szó. A király egy ostoba jóslatnak köszönhetően börtönbe veti újszülött fiát. Attól félt, hogy a fiú trónra kerülvén zsarnokká válik – hiszen minden jel erre utalt… a földrengés, az anya halála, a csillagok állása…
A börtön egy hatalmas torony, amit erősen őriznek, és csak az ifjú herceg tanítója járhatott ki-be a falak között. Az öreg mester feladata az volt, hogy felkészítse az ifjút az uralkodásra, és tanítsa őt az alapműveltségre. A király ugyanis öreg korára kissé megenyhült, és kínozta a bűntudat – így történhetett, hogy az eddig börtönbe zárt ifjú herceget trónra emeli egyetlen napra. Kíváncsi rá, jó uralkodó lesz-e belőle, avagy zsarnok, akinek nincs helye a trónon.
Azt hiszem, nem a bűntudat volt az, ami erre a lépésre vitte a királyt. Véleményem szerint a két trónra váró személye volt az, ami erre késztette az öreg királyt. Hiszen, ha van igazi trónörökös, akkor az ő joga az uralkodás, nem kaphatja meg egy idegen a trónt. Lengyelországnak pedig szüksége volt új uralkodóra… ezért volt szükség arra, hogy próbára tegyék a herceget.
Szerintem a király e tette eleve elvetélt ötlet volt – honnan tudhatná bárki is, milyen uralkodni, ha hosszú évekig egyedül, bezárva élt? Senki sem képes megfelelően kezelni az ezt követő hatalmas figyelmet és társaságot. Érthető, hogy a herceg nem volt tisztában azzal, mit tehet, mit nem, és hogyan kezelje az indulatait.

Miután megöl egy szolgát – miután az meg akart akadályozni egy kézcsókot -, és megerőszakol egy lányt, elaltatják, és visszaviszik a toronyba. A herceg ezek után nem tudja, álmodik-e vagy ébren van.

Mikor kiszabadítják a lázadók, mégsem végez az apjával. A lábai elé borul, és bocsánatot kér, a felkelőket pedig a toronyba záratja felségárulás miatt. Ezt a döntését sem igazán értettem, hiszen a nép csupán egy jobb királyt akart.

Szerintem ez a darab leginkább tanmese. Megmutatja, hogy nem hihetünk holmi ostoba jóslatoknak. Talán ha nem zárja be a herceget, nem történik meg mindez. Lehet, hogy zsarnok lett volna belőle, de az is lehet, hogy nem.
A legtöbb jóslat azt mondja, amit hallani akarunk – pénz, szerelem, boldogság -, viszont vannak olyanok, amik megrémítenek minket – mondhatnak akár halálhírt is. Nem tehetjük fel az életünket holmi jóslatra, mert mindenben a megjósolt eseményt fogjuk látni, keresni.