Ahogy tetszik - olvasónapló

Mint szinte minden drámát az órára, ezt is a wikipédiából olvastam el, de valószínűnek tartom, hogy később teljes terjedelmében elolvasom. A kép egy színházi plakátról készült, alatta az olvasónapló.

Ez a Shakespeare-darab a Vízkereszt, vagy amit akartok és a Szeget szeggel párja. Itt is megvan az álruhás karakter, aki csak a dráma legvégén lepleződik le. A darabok az úgynevezett „nagy vígjátékok” közé tartoznak. Ezeket romantikus vígjátékoknak is nevezik, mert a középpontban mindig a szerelem áll. Az Ahogy tetszik jól példázza az érzelmek kultuszának és a racionalitás kettősségét: tele van iróniával, ugyanakkor szerepel benne a szerelem kibontakozása is.

Már a mű címe is titokzatos: nem árul el semmit. A legtöbb Shakespeare-darab címe elárulja, ki a főszereplő, vagy egy eseményre utal (pl.: Rómeó és Júlia, Szentivánéji álom). A címet, ebben az esetben szerintem a közönség is adhatja: kinek mi a fontos a darabban, olyan címmel látja el azt. Ellenben azt is kifejezheti, hogy a közönség tetszésére is szükség van ahhoz, hogy a darab élvezhető legyen.
A mű legismertebb sorai Jaques nagymonológjának egy részlete: „Színház az egész világ, És színész benne minden férfi és nő…”
Shakespeare vígjátékaira jellemző bonyolultság itt is megtalálható: a cselekmény több szálon fut, a mondanivalója mély tartalommal bír, a nyelvi formák tömörebbek lesznek, a képes kifejezés pedig igazodik a cselekményhez.

A darab három szerelmespárt, háromféle szerelmi kapcsolatot mutat be. Az egyik Próbakő és Juci kapcsolata, ők a testi kapcsolatot, a testi szerelmet képviselik. A másik párt Silvius és Phoebe alkotja; az ő szerelmük plátói. A harmadik pár Oliver és Célia kettőse, akik a gyors, villámcsapás-szerű szerelmet mutatják be. Az ő kapcsolatukat a meglátni és megszeretni mottó jellemzi leginkább.
A darab negyedik, legfontosabb szerelmespárja Orlando és Rosalinda, akik ezen kapcsolattípusok eszköztárából válogatnak.

A mű két részre tagolható. Az első rész a városban játszódik a zsarnok fivérek irányítása alatt, a második pedig az erdőben. Az erdő egyfajta menedékké válik a száműzöttek számára, akik ide menekülnek az udvari berendezkedés elől. Az udvarban a hatalomvágy és az árulás az úr, az erdőben azonban mindenki szabadon él.

Shakespeare legerősebb és legvonzóbb női karaktere ebben a darabban jelenik meg. Ő Rosalinda. A lány alakja úgynevezett domináns karakter, ő mozdítja előre a cselekményt. Feladata, hogy segítsen Orlandónak éretté válnia. A férfi a népmesék három hercege közül a legifjabb: hajlamos a tévedésre, de a szíve tiszta. Célia Rosalinda visszafogottabb alteregója, hiszen az udvarban még ő az aktív karakter, de az erdőben már háttérbe szorul. Próbakő bolond, aki tudja magáról, hogy az. Az ő karaktere funkcionális: megfogalmazza a darab kritikáját; ám saját személyisége nincsen. Juci, a későbbi párja szintén nem létező alak, ő csupán az egyszerű falusi lány karikatúrája. Rosalindán kívül van még egy igazán fontos karakter: Jaques. Ő kissé melankolikus, magába forduló figura; viszont ő a kommentátor, akinek az a feladata, hogy figyelmeztesse az olvasót, nem biztos, hogy hihet a szemének.
Az Idős Herceg az összhang eszményét testesíti meg, és noha állítása szerint elégedett az erdei élettel, amint lehetősége nyílik rá, visszatér az udvarba. Úgy érzem, ez a karakter egy kissé képmutató, hiszen ha valóban elégedett lenne, nem akarna visszamenni az udvarba.

Nekem tetszett ez a darab is, bár számomra sok hasonlóságot mutat a Vízkereszt, vagy amit akartok című darabbal. Az álruhás lányba itt is beleszeret egy másik női karakter, ám amikor minden kiderül, Phoebe ráébred, hogy ő Silviust szereti. A jelenet iróniája, hogy pont úgy kezd el viselkedni, mint az általa addig lenézett szerelmes fruskák – ugyanazzal a túláradó szerelemmel rajongja körbe a férfit, mint amit eddig olyannyira megvetett. Eleinte ridegen viselkedett, utána viszont levetkőzte önmagát.