Hamletgép - olvasónapló

Ezt a művet annyira nem értettem (pedig csak 7 oldal az egész), ez lehetett az oka annak, hogy kissé félre mentem a naplóval. Bemutatom az általam írt véleményt, utána pedig kiegészítem az órán elhangzottakkal.

Szerintem ez a mű leginkább társadalomkritika. A szerző elmondja, milyennek látja kora társadalmát, rámutat annak hibáira. Úgy látja, az emberek már nem képesek örülni semminek, csak a különböző halálesetek, gyilkosságok híre hatja meg őket. Szerinte már az örömlányoknak sem lehet örülni.

Úgy vélem, ez a mai társadalomra is jellemző. A Híradók mindig telis-tele vannak balesetekkel, és sosem kapunk igazi hír értékű hírt.

Hamlet úgy jön be a képbe, hogy ő az, aki ezt elmeséli. Mindig is voltak, és mindig is lesznek olyanok, mint Shakespeare Hamletje – ezért mesél ő maga. Hamlet ad hangot a szerző nemtetszésének. Ő az, aki elmondja, egy temetés is csak addig szomorú, míg marakodni nem kezdenek az örökségen. A színház már nem jelent örömet senkinek sem, ezért az ő tragédiáját nem mutatják be többé. Úgy véli, akkor lenne értelme újra játszani a darabot, ha forradalom törne ki.
Azt is elmondja, hogy ő a forradalom mindkét felén ott lenne. Ott lenne a lázongó tömegben, és ott lenne a zárt ajtók mögött, a rettegő politikusok között. Ezzel minden bizonnyal arra akarja felhívni a figyelmet, hogy azok az emberek, akiket a tömeg megvet, érző lények. Rettegnek ők is, akárcsak a tömeg alkotóelemei.

A cím, Hamletgép arra utalhat, hogy Hamlet története örökös körforgásban van. Lehetnek benne változások, de mindig megtörténik. A címben szereplő gép szerintem arra utal, hogy ez a történet egyre monotonabbá, egyhangúbbá válik – ezért senki sem veszi észre, mi történik. De lehet ennek az ellenkezője is, hogy gépesítetté válik, és egyre gyorsabban történik minden.

A műben szó esik a többi szereplőről is, Hamlet tanácsadójáról és barátjáról, valamint Ophéliáról. A legjobb barát karakteréről Hamlet azt mondja, nem lehet a barátja, mert ismeri. Azt hiszem, itt a szerző arra céloz, hogy nem szentelünk elég figyelmet a baráti kapcsolatok ápolására. Ha igazán ismerünk valakit, akkor is lehetünk a barátai – ám Hamlet nem így látja. Szerintem ezzel arra utal, hogy csak a jót vagyunk képesek elfogadni másokban. Azonban ha igazán megismerünk valakit, akkor ismerjük a hibáit is, és azokkal együtt már nem tudjuk elfogadni őt.
Ophélia itt örömlányt alakít, és végül ő az, aki zárja a darabot. Azt mondja, hogy magába temeti a világot, amit saját maga teremtett. A mű közben is jelen van, ő jeleníti meg az öngyilkosságba menekülteket. Azt vallja magáról, hogy ő az, akit kivetett magából a folyó, ő az, akinek fel vannak vágva az erei… Ezek azok az emberek, akik reménytelenségükben végeztek magukkal. Az öngyilkosság sosem megoldás, és szerintem ez az, amiért Ophélia ezeket mondja. Megpróbálja ráébreszteni az embereket, hogy nem szabad ezt tenniük saját magukkal és azokkal, akiknek fontosak.
A zárókép Ophélia gézzel betekert, tolószékben ülő teste. Szerintem ez az elnyomást jelképezi, az elhallgatottak fájdalmát. Ophélia azt mondja, hogy: „Éljen a gyűlölet, a megvetés, a felkelés, a halál!” Szerintem ezzel azt mondja, hogy az öröm érzésére mindenki érzéketlenné vált, és már csak ezek az érzések élnek az emberekben. Ezek vezetnek a felkeléshez, és ez az a pont, ahol a Hamletgép újra beindul.

Az órán annyit tettünk hozzá, hogy Hamlet keresi önmagát, a darab valójában a férfi identitáskeresése. Azt boncolgattuk, hogy ez vajon genetikailag kódolva van-e bennünk, vagy a környezet alakítja ki? Esetleg mindkettő? Végül arra jutottunk, hogy identitásunk egy része genetikailag kódolt, míg a másik részét a környezeti hatások befolyásolják.