Az, ami eltérő, a vége. A dráma úgy végződik, hogy a Herceg megkéri Isabella kezét. Nem tudjuk, igent mond-e a lány, és valóban három esküvőt fognak-e tartani.
A mű tartalma teljes egészében bele van szőve az olvasónapló szövegébe, amit a kép alatt találtok. Amit még hozzátennék, és ha szükségetek lenne erre a naplóra írjátok bele, hogy szokatlan a színhely. Ez az egyetlen olyan dráma, ami Bécsben játszódik. Néhány művére pedig jellemző az álruhás szereplő: Szeget Szeggel (Herceg), Vízkereszt vagy amit akartok (Olivia), Ahogy tetszik (Rosalinda).
A címről annyit mondanék, hogy ez is szokatlan, akárcsak az Ahogy tetszik. Nem árul el konkrét dolgot, csak utal. Hogy mire, azt nem mondom el, hiszen mindenki máshogy látja. Nem akarok befolyásolni senkit, akinek esetleg valamihez kell az alábbi olvasónapló.
Angol címe Measure for measure, magyar címe Szeget szeggel.
A dráma mutat
némi hasonlóságot a Vízkereszt, vagy amit
akartok című darabbal, hiszen itt is csak az utolsó pillanatban derül ki az
egyik szereplő valódi kiléte. Az álruhát öltött uralkodó alakja emlékeztet
Mátyás királyra is, hiszen ő is álruhában járta az országot, hogy megtudja, mit
gondolnak valójában az alattvalói a fennálló helyzetről. Jelen esetben azonban
egészen más okból húz a herceg álruhát…
A történet Bécs
városában játszódik. A herceg nagyon engedékeny, és nem akar hirtelen szigorral
fellépni – ezért kéri meg megbízhatónak hitt emberét, Angelót, hogy
helyettesítse őt, míg hivatalos ügyek miatt Lengyelországban tartózkodik. Ám
ahelyett, hogy valóban távozna, csuhát ölt, és barátnak adja ki magát, hogy
szemmel tarthassa a helyettesét. Angelo nem bizonyul jó uralkodónak, az
elfeledett törvények teljes szigorával sújt le mindenkire, aki valamilyen bűnt
követett el – és nem ismer kegyelmet. Így tett Claudióval is, mert még
házassága előtt bűnbe esett szerelmével. A férfi húgát kérte meg, segítsen
neki, ám az új uralkodó szemet vet a lányra, és megpróbálja elcsábítani. A lány
mindent elpanaszol bátyjának, akiket az álruhás herceg kihallgat. Tervet eszel
ki, amivel megmentheti Isabella ártatlanságát és Claudió életét is. A kertben,
ahol a lánynak kellett volna megjelennie, Mariana játssza el őt. Ő hitvese
Angelonak, s ezáltal nem esik bűnbe. A herceg táviratot küld, hogy hamarosan
érkezik, és bárki panaszt tehet nála. A két nő él ezzel a lehetőséggel – a
barát bíztatta őket -, és elmesélik történetüket. Az uralkodó eleinte nem hisz
nekik, és hozatja a barátot. Ő nincsen jelen, mikor a csuhás megérkezik,
emberei hallgatják ki őt. Mikor fővesztésre ítélik, leleplezi magát.
Ez a darab
kimondottan tetszett, senki sem halt meg benne (főleg nem értelmetlen, hatalmi
játszmák miatt), és a herceg is igazságosan döntött. A mű egyensúlyozik a
komédia és a tragédia határán, hogy a végén meglepje az olvasót a boldog
befejezéssel. A karakterek egy-egy emberi tulajdonságot fejeznek ki, legyen az
jó vagy rossz. Noha senki sem egyetlen tulajdonság birtokosa, a darab kiemeli a
legjellemzőbbeket: álszentség, ostobaság, hazugság, jószívűség, megbocsátás,
hűség.
A mű álszent – és talán legfontosabb - karaktere Angelo, hiszen a hercegnek a hűséges, törvénytisztelő arcát mutatja, valójában pedig el akarja csábítani Isabellát. Így ő is olyan bűnbe esne, mint a lány testvére, ezáltal, ha ragaszkodunk a törvényhez, neki is halnia kellene. A férfi a darab végén azonban rádöbben, hogy a felesége mindvégig szerette, ő pedig nem is törődött a nővel, mert az elvesztette a vagyonát, hozományát. Ebből a szemszögből nézve minden bizonnyal érdekházasság lehetett a férj részéről ez a frigy.
Angelo talán nem érdemelt volna kegyelmet, hiszen ő ugyanezért a tettért akarta kegyetlenül kivégeztetni Claudiót - a herceg mégis megadta neki. Képes volt megbocsátani neki. Mivel a herceg feleségül vette Isabellát, nem volt többé szükség e törvény alkalmazására. A város hajadonjai ugyanis példaképnek tekintették a fiatal nőt, és senki sem esett még a házasság előtt bűnbe.
Az az igazán erős, aki képes megbocsátani másoknak az elkövetett bűnökért. Azt hiszem, ez kiváltképp igaz ebben a darabban, hiszen Angelo nem követett el olyat, amiért halált érdemelne. Mindenki hibázhat, és bárki elcsábulhat… de nem kell feltétlenül beleesnünk saját csapdánkba úgy, ahogy Angelo is tette.
A mű álszent – és talán legfontosabb - karaktere Angelo, hiszen a hercegnek a hűséges, törvénytisztelő arcát mutatja, valójában pedig el akarja csábítani Isabellát. Így ő is olyan bűnbe esne, mint a lány testvére, ezáltal, ha ragaszkodunk a törvényhez, neki is halnia kellene. A férfi a darab végén azonban rádöbben, hogy a felesége mindvégig szerette, ő pedig nem is törődött a nővel, mert az elvesztette a vagyonát, hozományát. Ebből a szemszögből nézve minden bizonnyal érdekházasság lehetett a férj részéről ez a frigy.
Angelo talán nem érdemelt volna kegyelmet, hiszen ő ugyanezért a tettért akarta kegyetlenül kivégeztetni Claudiót - a herceg mégis megadta neki. Képes volt megbocsátani neki. Mivel a herceg feleségül vette Isabellát, nem volt többé szükség e törvény alkalmazására. A város hajadonjai ugyanis példaképnek tekintették a fiatal nőt, és senki sem esett még a házasság előtt bűnbe.
Az az igazán erős, aki képes megbocsátani másoknak az elkövetett bűnökért. Azt hiszem, ez kiváltképp igaz ebben a darabban, hiszen Angelo nem követett el olyat, amiért halált érdemelne. Mindenki hibázhat, és bárki elcsábulhat… de nem kell feltétlenül beleesnünk saját csapdánkba úgy, ahogy Angelo is tette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése