Ezt a kötetet a születésnapomra kaptam Lexától. Nem akartam elkezdeni, hiszen tanulnom kell a vizsgámra (pénteken megyek), de addig piszkált a gondolat, hogy utánanéztem, mi is lehet ez. Amit találtam, minden várakozásomat felülmúlta. Azt tudtam, hogy Lexa nem küldene olyat, amit nem lehet élvezni... de erre azért nem számítottam. Elkezdtem olvasni, és három-négy óra alatt elolvastam az egészet. Imádtam, egyszerűen letehetetlen volt.
Most pedig íme a történet:
Léteznek időhurkok, melyek egy-egy napot játszanak újra és újra. A madarak hozták őket létre, mert csak ezek a lények képesek az időben utazni. A főhősünk véletlenül talál egy ilyen időhurokra, miután a nagyapját megölte egy szörny. Egy szörny, amit csak ő látott... nos, ő is különleges gyermek volt, ahogy az unokája is az. Meglátogatja a régi gyermekotthont, megtalálja a képeket... és az időhurkot is. Így ismeri meg a többi különleges gyereket.
Mivel csak ő látja a szörnyeket, ő az egyetlen, aki megmentheti a gyerekeket.
A szörnyek nem mások, mint sok-sok elvakult különleges maradványa. Az egész világból egy nagy időhurkot akartak csinálni, de csak egy robbanást idéztek elő, és ez lett a sorsuk. Ám ha elég különleges gyereket ölnek és esznek meg, akkor lidérc lesz belőlük. Őket csak a szemük különbözteti meg az emberektől - fehér szemük van. Képesek bejutni az időhurkokba, és megtalálni a gyerekeket.
Miután Vándorsólyom és Pintyőke kisasszonyt foglyul ejtik, csak Jake, a főhős tudja megmenteni a két hölgyet. Így amikor az egyik lidércet követik a világítótoronyba, csak ő segíthet - ugyanis ő vezette oda a férfit. Ez az ember a pszichológusának adta ki magát, hogy könnyen megtalálja a gyerekeket. Küzdelem árán sikerül megmenteniük Vándorsólyom kisasszonyt, ám az időhurok nem áll vissza. A madár megsérült, így képtelen visszaállítani a hurkot. Pintyőke kisasszonyt pedig elviszik egy tengeralattjáróra. A gyerekek utána indulnak...
Mikor a végére értem, alig vártam, hogy a második kötet is a kezembe kerüljön. Ennek is utánanéztem, még nem jelent meg. Az első kötet régi fényképekkel van illusztrálva, ezzel is valószerűbbé téve a történetet. Tényleg letehetetlen, ajánlom mindenkinek :)
