Végre sikerült megszereznem és elolvasnom a könyvet. Az elejétől fogva lebilincselt, a kezdettől volt benne valami feszültség.
A történet egy lányról és egy meleg srácról szól, akik elit gimnáziumba járnak. A lány ösztöndíjjal kerül be, és attól tart, ha ez kiderül, kinézik maguk közül a gazdag gyerekek. Innen kezdődnek a gondok, mert természetesen kiderül...
A fiút nagyon szerettem, alig vártam, hogy happy end-je legyen.
Maga a kötet nem kicsit sokkolt (3 napja olvastam, és még mindig a hatása alatt vagyok). Alapjában véve határokat feszeget, hiszen a melegek nem egy hétköznapi téma. Ez a része nem is okozott gondot, imádtam a meleg-szálat. Ami igazán sokkos állapotba juttatott, a vége volt. A közepétől pedig annyira megnő a feszültség, hogy le sem lehet tenni a könyvet.
A bonyodalmat az okozza, hogy a lány, Petra hazudik, hogy elfogadják a gazdag, elkényeztetett kölykök. Ami nem lenne baj, ha emberien reagálnának rá. Amikor azonban kitudódik, bosszút akarnak állni - nem túl szépen. A srác, aki tetszik neki, leitatja, bedrogozza, és leszopatja magát vele, ezt videóra veszi, és felteszik több pornós oldalra, hirdetést adnak fel a lány telefonszámával. Ami igazán felháborított ezután, hogy a fiú - mint várható volt - nem kapott semmiféle büntetést, ő volt a faszagyerek. Szegény Petra meg... mindenki szajházta, azt hazudták a fiúk, hogy már lefeküdtek vele, noha soha nem történt ilyen. A tanárok semmibe vették, mert szégyent hozott az ő drága iskolájukra. Az anyja nem foglalkozott vele anyaként, és miután rendesen összevesztek, nem is beszéltek már egymással.
Végül a sok szekálás és mindenféle ocsmány dolgok írogatása a facebook-profilján odáig juttatja Petrát, hogy öngyilkos akar lenni. Nem találja a szépet, a boldogságot, nincsenek barátai - meg akar halni, hogy végre nyugalma legyen. Talált egy csoportot a közösségi oldalon, ahol hozzá hasonlóan mindenki meg akart halni. Amolyan öngyilkos-jelöltek klubja. És végül rászánja magát, és bevesz egy csomó gyógyszert - amit pechjére viszont lát a szőnyegen.
Ezután nyúl a nagyapja régi pisztolyához... és ő is bosszút fogad. Nem egyedül akar a túlvilágra jutni, másokat is magával akar rántani - azokat, akik ezt az egészet okozták.
Egyedül azt nem értem, hogy miért nem tűnt fel senkinek?! Oké, Dávidnak (a meleg srácnak) hazudott, mert nem akarta elrontani a kedvét - ő ugyanis New Yorkban töltötte a karácsonyt, noha nem túl boldog okból: meghalt az egyik rokona.
De most komolyan: se a tanárok (oké, ők nagy ívben leszarták szegényt), se az anyja nem vette észre, hogy baj van. Azért, mert összevesztek, nem is foglalkozott a lányával - azért volt fontos neki, hogy ne haljanak éhen, ugyanis addig kaptak támogatást, míg a lány tanult. Szerintem ennek voltak olyan jelei, amiket ha észrevesznek, megelőzhető lett volna minden.
Őszintén? A gazdag, elkényeztetett kis senkiket nem sajnáltam, hiszen ők mindig mindent megúszhattak apuci-anyuci pénze miatt. Na de Petra? A sok gonoszság, amit ellene elkövettek, közelébe sem ért annak, hogy hazudott. Nézték volna levegőnek vagy tudom is én. Mind megérdemelték, hogy végre valaki tegyen is valamit. Egyedül a főszereplőt, Petrát sirattam meg. Annyira... értelmetlennek tűnt a halála. Persze, tuti életfogytiglant kapott volna, hiszen megolt egy csomó embert - de azok az emberek másokkal is megtették volna ugyanezt, vagy még ilyenebb dolgokat. Aki sosem bűnhődik, nem fogja érezni a különbséget jó és rossz között, és ezekkel a gyerekekkel is rendesen elszaladt a ló. Sosem kellett szembenézniük a tetteik következményeivel, mert rengeteg pénzük volt. Anya-apa mindig kihúzta őket a bajból, megkenték, akit kellett. Petra azonban szegény volt, azért akart az elit gimibe járni, hogy ne a helyi kis gyertyagyárban kelljen dolgoznia, hanem többre vihesse, egyetemre járhasson. Erre ez lett belőle...
Petra a végén fejbe lőtte magát - teljesült áldozatai álma, végre végzett saját magával. Nem tudom elhinni, hogy a baj senkinek sem tűnt fel. Tehettek volna ellene, hogy ne ilyen tragikusan érjen véget a dolog.
Az egyetlen, ami egy kicsit boldogított, hogy Dávid és Áron végre hivatalosan is összejöttek - Áron végre nem akarta titkolni Dávidod és a másságát.
Nem értem. Tanár-szakon tanulok, van egy rakás pszichológiai óránk. A tanároknak, akármennyire utálják szerencsétlen lányt, valaminek fel kellett volna tűnnie. Valaminek, ami jelezte volna, hogy baj van. Itt mindenki hibás volt - tanárok és Petra anyukája is. Nem akarták észrevenni a jeleket, és segíteni sem akartak a lánynak. Ez nagyon szomorú - az ilyen embernek ne legyen akkor gyereke, és ne menjen tanárnak. Ha éppen haragban vannak, akkor is foglalkozni kellett volna vele, nem csak úgy hagyni, hogy ez megtörténhessen.
A könyv szerintem egy figyelmeztetésként is felfogható - arra szólít fel, hogy vegyük észre a jeleket, és próbáljunk segíteni azokon, akik hasonló helyzetbe kerültek. Nem szabad csak úgy elmenni mellettük, mert lehet, hogy mi voltunk az utolsó esélyük - akárcsak a Tizenhárom okom volt-ban.
Valamint arra is felhívja a figyelmet, hogy a gyűlölködés sehová sem vezet - pontosabban inkább ehhez. Az, aki szívat, sosem veszi észre, mekkora töréseket okozott másik lelkében. Nem hiszem, hogy szabadna hagyni, hogy a dolgok idáig fajuljanak. Akármennyire is utáljuk a másikat (mert mindenki életében lehet egy ilyen vagy akár több személy is), nem folytathatunk ellene kicsinyes bosszúhadjáratot - akármivel bántott is meg bennünket, tovább kell lépnünk. Nem azt mondom, hogy bocsássunk meg mindenképp, csak azt, hogy nem szabad addig szekálni a másikat, míg odáig jut, mint Petra.
