Bevallom, nagyon nehezemre esett végigolvasni. Ne értsétek félre, imádtam. Gregory Maguire létrehozott egy olyan karaktert, akit tényleg nagyon imádtam. Miután az egyik kedvenc mellékszereplőm, Fijero meghalt, hosszú időre letettem a könyvet. Egyszerűen képtelen voltam tovább olvasni, nem láttam sok értelmét a folytatásnak. Végül mégis rávettem magam, hogy befejezzem a történetet. Az utolsó néhány lapból pedig megtudtam, hogy van második rész is, A boszorkány fia címmel. Legjobb tudomásom szerint ezt még nem adták ki magyarul, pedig érdekelne, mi lett Liirrel, miután Elfaba meghalt.
Maga a borító trükkös - a fedőlapba kört vágtak ezen keresztül a boszorkánykalapot viselő Elfabát lehet látni. Mögötte egy kép van, amin Elfaba egy majmot tart a karjában (ő Csicseri, akit megpróbál beszédre bírni), mellette egy kutya (ő Örömölő, aki egy karavánból csapódott hozzájuk), és egy fehér macska kapaszkodik a ruhájába, A fehér macska is szerepel a könyvben - ő akkor volt Elfi társa, mikor Állatjogi aktivistaként egy szénapadláson bujkált. Mögöttük, a távolban a tornádó látható, ami Ózba hozta Dorkát.
Fontos kérdéseket vet fel, mint például a vallási fanatizmust. Elfaba apja egy tiszteletes, aki családjával utazik Mumpicföldön, és terjeszti a saját igéjét, míg a mások által terjesztett hitet bemocskolja. Ez napjainknak is fontos kérdése, hiszen gyakran járnak hittérítők az utcákon, mindenféle szóróanyagot osztogatnak, és megpróbálnak minket rávenni az ő hitükre.
Elfaba hányattatott sorsú, mumpicföldi lány, akit a szülei csak nyűgnek tekintenek. Zöld bőre van, irtózik a víztől, és éles fogak sorakoznak a szájában. A tiszteletes és felesége nem ilyen gyermekre vágytak.
Amikor egyetemre kerül, végre barátokat szerez. Itt bontakozik ki igazán a jelleme: kissé makacs, de jóindulatú lányt ismertet meg velünk az író. Noha mind tudjuk, mi a vége az Óz, a csodák csodájának... megszeretjük őt. Én legalábbis imádtam a karakterét és a barátait. Egyszerűen nem akartam, hogy úgy végződjön, ahogy.
Miután Elfi elkerül az egyetemről, a lázadóknak segít. A történetben a beszélő Állatok ugyanis egyenjogúságért küzdenek, Elfi pedig mellettük harcol. Az egyik régi iskolatársa is csatlakozik hozzá. Igen, ő Fijero. Noha neki Kiamo Kóban van felesége és három gyereke, beleszeret Elfabába. Nagyon tetszett a szerelmük, hiszen a férfi fiatalon, kényszerből vette el a feleségét - nem is ő döntött a választottját illetően. Ott ez a szokás - a herceg hercegnőt vesz el, és pont. A feleségének, Szarimának van hat húga, nekik azonban nincs nevük. Csak számok jelölik őket egytől hatig. Ez nem tetszett. Persze, vannak a világon furcsa és meghökkentő szokások - de hogy egy sokgyermekes, királyi családban csak az első gyermeknek legyen neve, a többit pedig számozzák... nekem ez sok. Sokkal szebb egy névvel illetni valakit, mint mondjuk Hatosnak szólítani.
Miután Fijero egy kávézó ablakán át látja, hogyan bánnak a bebörtönzött Állatokkal, úgy dönt, segít Elfabának. A könyvben ez is egy fontos kérdés: mi különböztet meg Állatot és állatot? Mitől beszél az előbbi, és miért nem a másik? Miért lenne az elsőnek akkor több joga, ha alig különbözik beszédképtelen társaitól? Elfit az indítja el a szabadságharcos útján, és sajnos részben ez vezet Fijero halálához. A férfi ugyanis a közös rejtekhelyhez menekül, viszont követik, és megölik őt. Elfi teljesen összeomlik, és kapácazárdába kerül. Későbbi elmondása szerint súlyos állapotban volt, egy évbe is beletelt, mire meggyógyult. Akkor már van mellette egy kisfiú, Liir. Ő Fijero fia. Ugyan Elfi nem teljesen biztos benne, de én nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy legyen egy fia, aki a szerelmétől fogant. Miután hosszú éveket töltött a kapácazárdában, elmegy Kiamo Kóba, hogy megbocsátást kérjen Szarimától, Fijero feleségétől mindazért, amit tett. Hogy elszerette a férjét... Bár, bevallom, Szarimában nem sok szeretni valót találtam. Fijero vett neki kendőket, míg az egyetemen, Sizben tanult, de rögtön ki is derült, hogy Szarima nem hordta őket. Amikor Elfi nála vendégeskedett, hűvös volt, méltóságteljes - és nem akart hallani a férje halálának körülményeiről. Elfi sokszor megpróbálta elmondani neki, mi volt köztük, és mi is történt valójában, de sosem sikerült. Szarima mindig elhárította.
Míg Elfi Kiamo Ko erődjében tölti az idejét, a húga, a karok nélkül született Neszaróza kapja meg az Eminens Tropp címet - ez női ágon öröklődik a családban, az elsőszülött lány kapja a címet. Mivel Elfabát mindenki halottnak hiszi, Neszaróza kapja meg ezt a megtisztelő, terhes címet.
Glinda, az egyetemi jó barátnőjük elvarázsolja a cipőjét, hogy segítség nélkül tudjon állni. Igen, azt a bizonyos piros cipellőt, ami végül Dorka lábán köt ki. A cipőt az apjuk, Frex készítette - ez volt a kisebbik lánya iránti szeretetének jelképe. A fogyatékos lányát könnyebben elfogadta - úgy vélte, ez feleségének könnyelmű viselkedésének a büntetése. Elfaba azonban az ő vétkeit jelképezte, az ő büntetése volt. Valahogy... sosem voltak túl közel egymáshoz. Ez nem csak Elfi ateista mivoltának volt köszönhető, Frex mindig is hűvösebb volt vele. A történet során kiderül, hogy Elfi valójában magának a nagy Varázslónak a gyermeke, ezért két világhoz is tartozik.
Ami nagyon meglepett, hogy a kis, karok nélküli lányból zsarnok lett. Az Állatokat az uralma alatt adják-veszik és akár le is vágják, mintha nem bírnának emberi intelligenciával. Neszaróza pedig gonosz. Azt hiszem, nem jól ítélték meg Elfabát - ő volt a jó, és nem a húga. A lány hajlandó volt megbűvölni egy fejszét, hogy vágja le a favágó kezét. Azért kérte erre egy gazdasszony, mert a szolgálólánya el akart szökni a férfival, ő meg magára maradt volna a földdel és a terméssel.
Hogy még egy érdekes dolgot mondjak: az Oroszlán a múlt egy érdekes visszaköszönője. Mikor Elfi még Sizben tanult, az egyik professzor behozott az előadásra egy oroszlánkölyköt. Arról kérdezte diákjait, meg lehet-e mondani abban a korban, hogy az csak egy oroszlánkölyök, vagy Oroszlánkölyök. Elfi megpróbált kiállni az állatért, és megmentette őt a kísérletektől. Mikor sok-sok évvel később hallja, hogy Dorkát milyen színes társaság kíséri, arra gondol, hogy az Oroszlán, aki a Varázslótól bátorságot kér, ugyanaz, akit ő kölyökként látott az egyetemen. A bádogember Neszaróza varázslata miatt szívtelen - a megbűvölt fejsze változtatta őt bádoggá. A madárijesztő pedig... szerinte az Fijero. Nem lehetetlen, DeviantArton láttam képeket, ahol Fijerót madárijesztőként ábrázolják.
Szomorú tény azonban, hogy a férfi családját - noha nem igen kedveltem őket, sem a felnőtteket, sem a gyerekeket - egy Kiamo Kóban állomásozó kisebb sereg foglyul ejti, míg Elfaba a Semlyék Uradalomban tölti az időt a családjával. Megneszelték a katonák, hogy nincs ott a Boszorkány, és elkapták a családot. Egyedül Dadust és Liirt nem vitték magukkal. A nő már túl öreg volt, a fiúnak pedig semmi köze nem volt a családhoz - legalábbis ők így tudták. Mint később, a Varázsló látogatása során kiderült, Szarima és a testvérei halottak, akárcsak másodszülött fia, Irji is - vele példát statuáltak, noha nem volt miért. Ő volt a soros herceg a trónon, ennyi. Elfinek sajnos nem sikerült megmentenie őket. Zárójelben megjegyezném, hogy az elsőszülöttet nem sajnálom annyira (eléggé gonosz teremtés volt szegény - ennek bizonyítéka, hogy mikor bújócskáztak, azt tanácsolta Liirnek, hogy bújjon a pincében lévő halkútba. Nor nem találta meg őt, és Manek nem is szólt, hogy hol van a fiú.), vele egy jégcsap végzett. Nor sorsa azonban nagyon szomorú. Ő politikai fogolyként él a Varázslóval, piszkos, láncra van verve, és valószínűleg sűrűn verik szegényt - a feje tele van púpokkal.
A "gonosz" Nyugati Boszorkány története nagyon szomorú, és szerintem nem is volt ő gonosz. Csak megkeserítette az élet, túl sokat szenvedett ahhoz, hogy örömöt leljen benne. Elvesztett mindenkit, akit szeretett - Fijerót, Glindát, Ama Mankát, aki vigyázott rájuk... Noha Glinda még él, ő varázsolta a cipőt Dorka lábára. Tudta, mennyire fontos ez Elfabának, mégis megtette. És Elfi szerint ő is csak egy báb lett, amit a Varázsló kedvére mozgathat. Az a cipő volt az egyetlen, ami apja figyelmét tükrözte. Az jelentette számára azt a szeretetet, amit nem kapott meg a családjától.
Dorka fiatalkori önmagára emlékezteti - ő is szókimondó, éleslátású lány. Mivel azzal a feladattal érkezik, hogy ölje meg őt, nem kedveli, de nem is tagadja, hogy a jellemük hasonló. A cipőt nem tudja megkaparintani, és egy véletlen baleset miatt halt meg. A seprűjének egy parázsló része rápottyant a ruhájára, és az lángra kapott. Dorka ezért öntötte le őt vízzel, segíteni akart. A Boszorkány haláltusájában ébredt rá, hogy neki is van lelke - hiába tagadta egész életében, abban a pillanatban érezte, hogy van.
A többit pedig mindenki ismeri - a Varázsló elment, Dorka hazakerült, és mindenki élte tovább az életét.
A könyv legvégéből szeretnék mutatni pár sort:
"- És a gonosz vén Boszorkány ott maradt nagyon-nagyon sokáig.
- És előjött valaha?
- Még nem."
Végül pedig egy nagyon szép képet mutatnék, amit DeviantArton találtam. Sajnos nem tudom, ki készítette. Tetszik az alkotó elgondolása, miszerint a pár haláluk után újra egyesül.
