Sziasztok! Ma megvettem - végre - Victoria Forestertől A lány, aki tud repülni-t. Előtte tíztől edzésem volt, és lejártam a lábam a könyv miatt, de megérte.
El is kezdtem, jelenleg a hetedik fejeznél tartok. Kicsit X-men, kicsit nagyon fantasy - és kicsit én. Az előző kettő nem baj, a fantasy sosem baj, az X-ment pedig szeretem. A harmadik viszont... Miért érzem sajátomnak a történetet? Nos, lássuk...
Kétszer álmodtam ugyanazt. Hogy repülök. Kicsi koromban sokat gondoltam arra, milyen lehet a madarakkal együtt az szárnyalni az égen. Az álmok pedig... mint mondtam, mind a két alkalommal ugyanazok voltak.
Egy kisvárosban voltam, és tudtam repülni. Szárnyak nélkül. Egyszer valaki meglátott, vagy nem is tudom már. Üldözni kezdtek, mert féltek tőlem, mert nem értették, miért történik, ami történik. Mert nem tartották normális dolognak. Én pedig menekültem. Bérházak lépcsőin fel a tetőre, onnan a magasba szökkentem... és repültem. Mögöttem pedig egy öregember rázta dühödten az öklét. Tudtam, ha repülök, esélyük sem lesz arra, hogy elkapjanak.
Csodás érzés volt repülni, szinte éreztem a szelet, ami elsüvített mellettem.
Ezért mondtam azt, hogy ebben a könyvben egy kicsit... én is benne vagyok. Mintha az álmom valahogy utat talált volna magának a külvilág felé - csak nem én írtam meg, hanem valaki, akit nem ismerek. Aki nem tudhatott erről a történetről. Eddig csak egyetlen embernek meséltem ezt el.
Nekem nagyon tetszik, melegen ajánlom mindenkinek, aki szereti az X-men-hez hasonló történeteket, a fantasyt... és szeretne repülni.
Ha elolvastam, hozom a beszámolót/ajánlót :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése