A könyv egy öngyilkos lányról szól.
A főszereplő, Hannah Baker halála előtt hét kazettára vette fel azt a tizenhárom okot, ami miatt véget vetett az életének. Az író egy, a lányba szerelmes fiú, Clay szemén át mutatja be mindazt, mi történik. Milyen reakciók váltják egymást a fiúban, miközben Hannah kazettáit hallgatja, milyen érzés tudnia, hogy talán megállíthatta volna... és milyen szembesülnie azzal, hogy ő is egy indok. Hiszen ezért kapta meg a kazettákat.
Éjszakába nyúlóan, sőt, reggelig hallgatja Hannah hangját, amint utolsó búcsút vesz mindazoktól, akik a listáján szerepelnek. Clay követi a lány térképét, és mindent vele együtt él át.
Hannah-nak valóban sok keserűségen kellett átmennie, mire végül rászánta magát az öngyilkosságra. A legtöbben kinevetik, azt mondják, megérdemelte. Persze, hiszen ők lehettek azok a diákok, akik kegyetlenül bántak vele. Clay az egyetlen, aki őszintén gyászolja a lány halálát. Így amikor megkapja a kazettákat, és kiderül, hogy mindenki, aki szerepel rajtuk, egy-egy indok volt, ami a végső elkeseredés felé sodorta Hannah-t... nos, Clay teljesen meglepődik. Nem gondolta, hogy ő is azok közé tartozik, akik miatt a lány meg akart halni.
Minden egyes szabad percében a kazettákat hallgatja, egyiket a másik után. Tudni akarja, mit tett ő, ami miatt Hannah nem akart tovább élni? A szalagok hallgatása közben egyre jobban megismeri a zárkózott lányt, annak gondolatait, érzéseit. Nekem például tetszett, ahogy az író visszavezette az eseményeket, elárulta a miérteket. Természetesen nem gondolom, hogy az öngyilkosság megoldás lett volna Hannah számára, de valószínűleg nem mert segítséget kérni, vagy nem is kapott volna.
A kazettákból kiderül, hogy tizenketten nagyon kegyetlenül bántak a lánnyal. Nem volt népszerű, nem volt kimondottan csinos (a többi "menő" csajhoz képest), nem illett be egyetlen klikkbe sem. Kiközösítették, sokszor a nevetség tárgyává tették, piszkálódtak vele, bántották. A sok esemény vezetett el ahhoz, hogy Hannah megölje magát - egyszerűen már nem bírta tovább elviselni a többieket.
Van valaki azonban, aki nem bántotta Hannah-t. Clay. A fiú volt az az indok, amiért a lány életben maradt volna - viszont Claynek nem volt elég bátorsága, hogy randira hívja. Nem jelezte Hannah felé (vagy nem eléggé), hogy ő kedveli, a barátja szeretne lenni (vagy így, vagy úgy), így a lány nem érezte azt, hogy érdemes lenne maradnia.
Clay végighallgatja a kazettákat, azután is folytatja, hogy elért saját magához. Megállapítja, hogy a rendőrség helyett tovább adja a csomagot - mind megérdemlik, hogy Hannah elmondja nekik, mit tettek vele. Szerintem ez Hannah igazsága. Megmutatja mindenkinek, mihez vezetett a kegyetlen bánásmódjuk, az állandó cikizés, kinevetés. Mivel öngyilkosság volt, a rendőrség senkit sem tartóztathat le - Hannah azonban elmondja mindenkinek, mit tettek vele. Ez talán intő példa lesz, és másokkal nem fog előfordulni ugyanez.
Clay végül postázza a kazettákat a következőnek, aki nagyon is megérdemli, hogy szenvedjen.
Itt zárójelben visszautalnék a Fogadj el!-re, hiszen az is ezt a témát dolgozza fel. Emlékeztetnék mindenkit arra is, hogy az iskolán belüli erőszak (legyen az lelki terror vagy testi bántalmazás) csak mostanában kapott nagy nyilvánosságot. Régebben nem foglalkoztak vele, mert úgy vélték, a diákok képesek megoldani saját problémáikat egymás között. Sajnos, mint e két regény is mutatja, ez nem mindig lehetséges. Úgy vélem, hogy amikor a regény játszódik, még nem veszik komolyan az iskolán belüli erőszakot, ezért is választja Hannah az öngyilkosságot, mint végső megoldást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése