A könyv egy éteri városról, Blackyardról szól. Ez, és az ehhez hasonló városok egy második esélyt hivatottak adni a bűnösöknek, mielőtt a pokolra jutnának. Nem, nem halnak meg - csak ha értük jön a halottas kocsi. Addig azonban esélyt kapnak egy jobb életre - egy sokkal rosszabb helyen.
Oké, mutatom a fülszöveget.
Blackyard más, mint a többi város. Ide mindenki egy ódon busszal érkezik, legyen elnök, vagy egy örök lázadó, mint Nick Sanders. Az utcákon fagyos szél söpör, s ha éjszaka feltűnik a rettegett halottaskocsi, a város megannyi lakója reszketve kulcsolja imára hitetlen kezét, hogy a feketébe öltözött sírásó ne érte jöjjön. Ilyenkor az ittlét gyötrelmeit feledve könyörögnek a maradásért, hisz aki elhagyja ezt a rémisztő betonkatlant, az utolsó útjára indul, amely épp úgy vezethet a megváltó szabadságba, mint az örök kárhozat mocsarába. Nick nem hiszi a sorsot. Ám az itt töltött időtlen napok alatt ráébred, nincsenek véletlenek a Veszett Lelkek városában. Az apró jelek lassan feltárják előtte Blackyard valódi énjét. Elhagyhatja-e Nick ezt a helyet, ahol minden nap akarva-akaratlan vezeklés a bűneiért? Szabadulhat-e ebből a börtönből, ahonnan a halál sem szabadíthat meg senkit? Jonathan Cross méltán a thriller egyik mestere. Új regénye a Veszett lelkek városa egy olyan hihetetlen mégis hihető történetet meséi el, amelyben mindenki megtalálja saját karmáját. Egy történetet, mely olvasása után kétszer is meggondolja mit tesz, hisz Blackyard lehet akár valóság is ...
Nick, a főszereplő, megpróbál megszökni ebből a városból. Nem tudja, miért van itt, úgy érzi, valami tévedés történt, ő nem ide való.
Először a Bánat hegye felé próbálkozik a szökéssel, ahol savas esőt kap válaszul. Ezért néz ki úgy, ahogy. A borító már ezt a képet mutatja róla.
Marg, a kissé különc eladónő felnyitja a srác szemét a város valódi énjét illetően.
Nick rájön, miért került oda, miért hívta a város - valahogy emlékezni kezd (mivel korábban nem ismeri fel a lányt, csak tetszik neki, vonzódik hozzá, úgy gondolom, valamiért nem emlékszik rá, mi történt kettejük között). Megerőszakolta Dinát, aki szintén a városban van - felgyújtotta a kórházat, melyben a kisfia meghalt. Nick beleszeret a lányba, és minden áron meg akarja védeni a halottas kocsiban rejtőző haláltól. A lány arra van kárhoztatva, hogy minden alkalommal, mikor világra hozza gyermekét, elveszítse. Ez amolyan örök körforgás, a lánynak újra és újra át kell élnie ugyanazt - azt hiszem, ez lehet az ő büntetése.
Nick elhatározza, hogy kijut a városból, ráadásul megmenti a lányt - sőt, őt is megszökteti. A szálak itt kezdenek bonyolódni, hiszen a város múltjáról egyre többet és többet tudunk meg - és egyre több szereplő múltjára derül fény. Meglelik a város irányítóját - akinek a tudatából Isten ihletet merít. Ez nem más, mint maga Dina. Valahogyan neki "köszönhető", hogy Blakyard létezik.
Marg autójában menekülnek a sírásó elől - és itt nyer értelmet az eleje. Az író szemszögével kezdődik, aki munkába menet egy üres furgont talál, benne bőrtáskát és abban iratokat erről a különös helyről. Ellopja a táskát, összerakja a szálakat - és buszba ül. Blackyard újabb lelket kap.
A megmenekülés szerintem az olvasó fantáziájára van bízva - de ebben sem vagyok teljesen biztos. Hisz az író megtalálta a kocsit, az ülések még őrizték az emberi test melegét. Nem válhattak kámforrá! Úgy vélem, ha az autó kikerült az éteri síkról, Nick és Dina is kijutott. És boldogan élnek, míg meg nem halnak :)
Nick, a főszereplő, megpróbál megszökni ebből a városból. Nem tudja, miért van itt, úgy érzi, valami tévedés történt, ő nem ide való.
Először a Bánat hegye felé próbálkozik a szökéssel, ahol savas esőt kap válaszul. Ezért néz ki úgy, ahogy. A borító már ezt a képet mutatja róla.
Marg, a kissé különc eladónő felnyitja a srác szemét a város valódi énjét illetően.
Nick rájön, miért került oda, miért hívta a város - valahogy emlékezni kezd (mivel korábban nem ismeri fel a lányt, csak tetszik neki, vonzódik hozzá, úgy gondolom, valamiért nem emlékszik rá, mi történt kettejük között). Megerőszakolta Dinát, aki szintén a városban van - felgyújtotta a kórházat, melyben a kisfia meghalt. Nick beleszeret a lányba, és minden áron meg akarja védeni a halottas kocsiban rejtőző haláltól. A lány arra van kárhoztatva, hogy minden alkalommal, mikor világra hozza gyermekét, elveszítse. Ez amolyan örök körforgás, a lánynak újra és újra át kell élnie ugyanazt - azt hiszem, ez lehet az ő büntetése.
Nick elhatározza, hogy kijut a városból, ráadásul megmenti a lányt - sőt, őt is megszökteti. A szálak itt kezdenek bonyolódni, hiszen a város múltjáról egyre többet és többet tudunk meg - és egyre több szereplő múltjára derül fény. Meglelik a város irányítóját - akinek a tudatából Isten ihletet merít. Ez nem más, mint maga Dina. Valahogyan neki "köszönhető", hogy Blakyard létezik.
Marg autójában menekülnek a sírásó elől - és itt nyer értelmet az eleje. Az író szemszögével kezdődik, aki munkába menet egy üres furgont talál, benne bőrtáskát és abban iratokat erről a különös helyről. Ellopja a táskát, összerakja a szálakat - és buszba ül. Blackyard újabb lelket kap.
A megmenekülés szerintem az olvasó fantáziájára van bízva - de ebben sem vagyok teljesen biztos. Hisz az író megtalálta a kocsit, az ülések még őrizték az emberi test melegét. Nem válhattak kámforrá! Úgy vélem, ha az autó kikerült az éteri síkról, Nick és Dina is kijutott. És boldogan élnek, míg meg nem halnak :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése