2013. december 7., szombat

Elektra - olvasónapló

Sziasztok! Arra jutottam, hogy feltöltöm az egyik órámra készült olvasónaplóimat. Az óra a Színház Athéntől New York-ig!: avagy klasszikus színdarabok és huszadik századi adaptációik címet viselte.

Az első Euripidész drámája, az Elektra. A tanárnő meg volt elégedve a kép alatt található, beadott olvasónaplóval, de, hogy mindenki képben legyen, mesélek egy keveset a történetről is.

Maga a sztori nem nagy durranás. A lényege, hogy van egy testvérpár, Elektra (vagy Élektra), és Oresztész. A fiút még kicsi korában meg akarták öletni, de egy szolgáló sajátjaként nevelte fel. Az apjuk háborúzni van, míg az anyjuk összeszűri a levet egy másik fazonnal. Ez nem csupán futó kaland, mert mikor a férj hazatér, közösen meggyilkolják őt - a trónra pedig a gyilkos szerető kerül. Elektrát hozzá akarják adni egy nincstelenhez - ennek pedig az az oka, hogyha fiú gyereket szülne, az ne tudjon bosszút állni rajtuk. Ám a férfi nem ér a nőhöz, tiszteletben tartja annak kérését.
Eltelik egy kis idő, mire Oresztész felbukkan a színen, és először nem is ismerik fel egymást. Mikor fény derül arra, ki kicsoda valójában, szövetkeznek és bosszút esküdnek. Hidegvérrel eltervezik, hogyan fogják megölni az anyjukat és annak szeretőjét.
A nőt azzal csalják oda, hogy Elektra végre gyermeket szült, és nézze meg az unokáját. Ám mikor odaér az asszony, a testvérpár végez vele. Ezután a palotába mennek, ahol a szeretőt is meggyilkolják - ezzel megszerezve a hatalmat a város népe felett.


Nekem nem tetszett az Elektra. Szerintem túl nehéz olvasatú, korszerűsíteni kellene. Nem tetszett a történet sem, hiszen gyilkosokról szól. Nem szeretem azokat a műveket, melyek csupán gyilkolásról, bosszúszomjról mesélnek.
Jobban szeretek szerelmekről olvasni, noha a tragédiák emberi veszteséggel zárulnak. Számomra fontos, hogy értéket is mutasson egy történet – legyen az szerelem, vagy bármi más. Ebben a műben azonban csak a bosszú volt fontos, hogy egy apa haláláért megbüntessék a gyilkosokat. Szerintem fontos, hogy egy történet – legyen dráma vagy regény – megérintse az olvasót. Én csak úgy tudom élvezni a történetet, ha megszólít a könyv, ha valahogyan a részese lehetek a cselekménynek. Ez a történet nem érintett meg, egyik karakterrel sem tudtam azonosulni, vagy esetleg együtt érezni. Ebben a műben mindegyik szereplő bosszútól átitatott gondolatokkal, tervekkel volt felszerelve; és én nem hiszem, hogy a bosszú, valamint a hatalom átvétele bármivel is javítana a helyzeten. Elektra és Oresztész egyszerűen csak megölt két embert, hogy a népet uralhassa. A drámának nem volt ennél több érzelmi töltete, mindenki a két gyilkos halálát, vérét kívánta.
Úgy vélem, a dráma talán egy ennél is idősebb korosztálynak szól. Olyanoknak, akik meg tudják érteni, mi mozgatja a szálakat a bosszúvágy mögött. Akik már képesek kívülállóként szemlélni egy művet, nincs szükségük arra, hogy bárkivel is azonosuljanak. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése